Valahol az osztrák határtól légvonalban kb. 30 km-re talán volt egy kemping a folyóparton. Na meg yacht kikötő. Talán? Mindjárt kiderül. Osztrák vállalkozók vágtak neki az építkezésnek kerékpáros és vízi turistákat remélve. Ha hihetünk a felkutatott információknak, kikötési engedélyt sem sikerült kapniuk, így valójában nem is üzemelt soha a hely. Pedig az étterem egy parton lévő kiszuperált hajóban lett volna! Azért elég stílusos, nem?!

4 év különbséggel jártam a helyen, úgy gondoltam, bemutatom mi változott az évek során. Tehát sokkal több képet töltöttem fel, egy részét galériában. A korai képek értelemszerűen nem egyforma minőségűek a mostaniakkal. Illetve egyáltalán nem volt szándékomban az évekkel ezelőtti beállításokat megismételni. 

Az első, ami rögtön szembetűnik az az, hogy nem kell keresni lyukat a kerítésen, hanem simán be lehet sétálni a területre. Természetesen tábla figyelmeztet, hogy magánterületre tévedtünk.  Illetve egy kedves felirat fogad, mely szerint bizony kamerát telepítettek ide-oda. No, nem mi lettünk megszólítva elsősorban, hanem valószínűleg azok az egyének, akik némi anyaghiányt okoztak a területen korábban. Persze felmerül a kérdés, hogy ezek az emberek egyáltalán elolvassák-e a kiírást (bár több helyre kikerült), illetve ilyen hosszú szövegek képesek-e elolvasni, értelmezni…

• 
• 
• 
• 

A főépület most:

• 
• 
• 

és korábban:

• 
• 

Üveget már nem találni sehol. Nem mintha olyan lelkesítő látvány lett volna a rengeteg kitört ablak. Valakik alaposan kitakarítottak. Tehát nem kell most üvegcserepeken lépdelnem. Azért ezt nem bánom.

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

A kerékpártárolónak nem találtam nyomát, úgy tűnik az is könnyen mozdítható volt. Vagy csak nem vettem észre?!

• 
• 
• 

Az összetört mosdók darabjai sem hevertek már a földön.

• 
• 
• 

• 
• 
• 

A főépületen a lépcsőket lehet meg kellene számolnom, kevesebb lett-e (ahogy nézem a fényképeket, kevesebb). De úgysem azon lehet feljutni a tetőtérbe, ahol most már nem találni semmit. Teljesen üres fent is, lent is az épület. Olyannyira, hogy el is felejtettem rendesen dokumentálni. Mert semmi érdekes, romos hangulatot nem árasztott. Hanem olyan igazi semilyensemeset.  (Jó, értem, ez fura szó. Nem is biztos, hogy van ilyen. De értitek mit akartam mondani!)

• 
• 
• 

 

• 
• 
• 
• 
• 

Viszont a különlegesség, a hajó esett át a legnagyobb változáson. Egyrészt megtisztították a környezetét a nagy gaztól.  Ezt biztosan nem azok tették, akik az értékesnek tűnő dolgokat elhordtál, elbontották. Na de nézzük meg végre ezt a majdnem étteremként funkcionált hajót!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Bedőlt/omlott tetőt eltakarították az utolsó deszkadarabig. Ez lehetett a konyha részleg. A mérete alapján nem valószínű, hogy túlbonyolították volna az étlapot. De ez nem is feltétlenül probléma.

• 
• 
• 

 

• 
• 
• 
• 

A vendégek részére tervezett helyen pedig szépen felsepertek, no meg onnan is eltettek minden dirib-darabot, nagyjából egységes képet mutat a hely. Mondjuk úgy, hogy letisztult a dizájn…(itt már egybe tettem az új és a régi képeket)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Na jó, a citromfacsaró nem tudom hogy hogyan került ide..!

Illetve hogy ez micsoda… :D

Tehát jelenleg egy letisztult, áttekinthető helyet láthatunk. Ez utóbbi szó szerint értendő. :D

Vonatkoztassunk el a romoktól és a szomorú valóságtól. Persze, én yachttal biztosan nem tudtam volna ide érkezni, de mondjuk a kedvesemmel a környéken kirándulva simán betérhettem volna egy késői ebédre vagy vacsira. Nagyon hangulatos lehetett volna egy jó kis kirándulást egy hajóban lévő étteremben zárni. Feltéve, ha jól főznek. Mert azért az ember fia legtöbbször utána néz egy tervezett kirándulásnál, hogy hol ehet nem csak jót, de finomat is.

Tekintettel arra, hogy valakik gondozzák a területet, ha legközelebb erre járok, elképzelhető hogy kellemes meglepetésben lesz részem?!

• 
• 
• 
• 
• 

Régóta terveztem meglátogatni a helyet. Mégis csak az ország egyik legismertebb szocialista nagyvállalatának megmaradt emléke. Még ha csupán az ebédlője is. De ha figyelembe vesszük, hogy állítólag egyszerre 600 dolgozó tudott itt ebédelni egyszerre, akkor nem csupán egy szimpla menza jut eszünkbe. Ráadásul eleve úgy építették meg hogy ne egy átlagos üzemi étkezde benyomását keltse. Szóval különlegesség, na! Pláne hogy konferencia terem is helyet kapott az épületben.

Belépve szomorú látvány fogad. Rettenetesen leamortizálták az épületet a vandálok. Esztelen pusztítás és rongálás mindenhol.

• 
• 
• 

Próbálok nem elveszni a darabokra szeletelt részletekben és befogadni az épület finom megoldásait és nagy tereit. Például a ruhatárat a lépcsősorokkal, vagy a felette lévő alumínium dísszel. Elképzelem ahogy létráról takarítják a kevésbé lelkes munkaerők. :) 

• 
• 
• 

A falon megmaradt feliratokból kiderül hogy A,B és C menü választék is volt hajdanán, viszont ételt szigorúan csak az aznapi ebédjegyre adtak ki. Nem is értem, miért adtak volna ki másnapra szólóra??? De gondolom nem egyszeri próbálkozások lehettek, ha ezt ki kellett írni…

• 
• 
• 

Megyek tovább. Értelmetlen firkák a falakon…

• 
• 
• 

Szerencsére a földön is találok emlékeket a múltból! „Rezsianyag-kivételezési jegy”, „Rezsianyaglap”, „Részvételezés”. Te jó ég, ezek mi célt szolgáltak? Az egyik folyosót egy vállalati családi nap étkezési jegyei borítják. Valaki úgy gondolta hogy jó ötlet széjjel szórni. Innen üzenem neki – bár úgysem olvassa – hogy nem volt az! Érdekes időtöltés a „Készletnyilvántartó lap” böngészgetése és merengés a múlton. Elhelyezni az ott olvasottakat egy történetbe. Beindult a fantázia, na!

• 
• 
• 
• 
• 

A konferenciaterem sajnos – ha jól olvastam – 2018-ban kigyulladt, melynek nyomai egyértelműen láthatók. Persze a rongálást és a firkát ez a rész sem úszta meg.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az épület mellett egy földszint alatti nagy terület található, amelynek a funkcióját nem tudom sajnos, viszont a beszűrődő fényben jó fotókat lehet készíteni akár a velünk lévő kedvesünkről is. Már ha ő is erre jár velünk.

És végezetül még néhány emlékkép, hogy merre jártam (erre is jártam):

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Igen, amikor a címet elolvastam én is elgondolkodtam saját elmeállapotom aktuális alakulásán. Pedig ha végig gondolom, még értelme is van. Nagyjából. :)

Valamikor a XIX. században nagy divatja volt Buda egyes részein svájci típusú villák építésének. Már persze aki megengedhette magának. Miről is van szó? Általában kétszintes, favázas, faoromzatos, fatornácos épületekről, melyek mintáit Svájcban látták a lelkes megrendelők. Aztán tudjátok hogy van ez, valaki építtetett ilyet, azonnal kellett másnak is. Utána már csak az volt a menőbb, akinek jobb helyen állt a villája. Nos, ez a villa – bár néhol fogadóként is emlegetik - bizony egy kiugró magaslaton helyezkedik el, bár az útról a fáktól ma már nem igazán látni. Talán jobb is, amilyen állapotba került. Egy Facebook hozzászólás alapján azt tudom nektek mondani, hogy az utolsó lakók 1984-ben költöztek ki. Aztán onnantól úgy tűnik nem volt megállás az állapotromlásban…

Persze magánterület, meg tilos átjárni… Hát inkább vigyáztak volna rá!!!! Jelenleg annyi a törődése a tulajdonosnak az épülettel, hogy a táblára még azt is kiírta, hogy „omlás veszély”. Hurrá! :(

A romok között járva nehéz elképzelnem azt az épületet, amely egykor itt magasodott. A nőt pedig, akiről elnevezték, inkább egy rémisztő kísértetnek tudnám ma már csak magam elé idézni. Pedig biztosan szép volt, ahogy említik, ezenkívül kecses, mosolygós életvidám hölgy lehetett az ihlető, akárcsak a kedvesünk, akivel felkereshetjük ezt az egykori villát.

• 
• 
• 
• 
• 

Szemel látható, hogy hontalan emberek is igénybe vették az egykori fogadó (ha tényleg az volt) mára már nem létező szolgáltatásai közül a szállás lehetőségét. Ezen kívül az értelmetlen falfirkászok is képviseltették magukat itt is…

 

• 
• 
• 

Izgalmas volt a különféle épen maradt téglák mintáinak felfedezése. Tudom, hogy vannak akik nagyon rá vannak kattanva az ilyesmire és kapásból megmondják hogy hol és mikor égették ki. Én csupán a különféle minták felfedezésének gyermeki örömét érzem át. De azt nagyon! :)

• 
• 
• 
• 
• 

Csak emiatt nem mindenkinek éri meg persze felkeresni a helyet, de ha más érdekes célpont van a környéken, akkor bátran kijelenthetjük, hogy érdemes volt erre járni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

dézsmapince: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/d-723CA/dezsmapince-72423/

Kettő ilyen mesterséges, földbe vájt barlangszerű pince került a célpontunkba az egyik történelmi borvidéken. Az első kisebb, viszont könnyebben be tudtam azonosítani hol található. Mivel nem voltak komoly elvárásaim, így csalódást sem okozott.

 Műanyag ládákat is találtunk bent, tehát biztosan nem csupán a középkorban használták. Tetszett, hogy oszlopot is véstek bele, amitől még inkább Frédi-Béni barlang jellege volt számomra. Volt bent egy építmény szerűség is, amit én kályhának gondolok. Szóval fűteni is fűtöttek idebent szerintem. Ezek alapján úgy vélem, hogy talán még lakóhelyéül is szolgálhatott ez valakiknek.

• 
• 
• 
• 
• 

A másikhoz viszont már alaposabban meg kellett dolgoznunk. A térképen látható földútról kiderült, hogy már nem igazán létezik. A hétvégi házakat, amik között vezetne benőtte a természet. Próbálkoztunk egy kis dzsungelharccal, de macheta híján inkább a visszafordulás mellett döntöttünk. Így hosszabb úton, kerülővel a szőlőtőkék mellett/között, szántóföld (valószínűleg egykor szintén szőlőtőkék voltak ott is, csak hát azóta…) mellett az erőben szinte azonnal belebotlottunk. Nagyon vártam, mert már eleve a neve is izgalmakkal, felfedezéssel kecsegtetett.

A neten olvasható leírások és fényképek csak tovább fokozták bennem ezt az érzést. Ami aztán csalódásba csapott át. Mert lehet, hogy az én fantáziám lódult meg túlságosan, vagy esetleg az Eger városa alatt húzódó pincerendszer képei másztak be az agyamba, de nem volt ez olyan hatalmas mint ahogyan a neve alapján sejteti lehetett… Így utólag visszagondolva, az odajutásba fektetett energia és a fejemben megformált kép miatt lett ekkora csalódás. Nem mondom, érdekes és örömteli felfedezés volt, de túl nagy elvárásaim voltak. Sajnos nem volt megfelelő lámpám, így számtalan vacak fotót sikerült készítenem. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Az egyértelmű volt a fellelt csontokból, hogy bizony valamely ragadozó szívesen használja a helyet. De vele nem találkoztunk.

• 
• 
• 
• 

A hely amúgy roppant érdekes és a történelem egy kevésbé ismert darabja. Nem bánom hogy arra jártam.

A történet még gyermekkoromban kezdődött. Ebben a kis faluban laktak az apai nagyszüleim. Gyerekként nagyon is érdekelt, hogy miért is vannak szürke ruhás géppisztolyos őrök egy szögesdróttal elkerített, őrtornyokkal díszített területen.  Annyit tudtam, hogy ott olaj vagy benzin van és az fontos, azért őrzik a fegyveres bácsik. A legszigorúbb a telepvezető volt, egy ránézésre mogorva pocakos, gyerekként nagyon is félelmetes ember. De amúgy a kultúrházban ő kezelte a vetítőgépet, így aztán lehet hogy nem is volt olyan mogorva sótlan alak, mint ahogyan azt gondoltam. Jó pár filmet köszönhetek így neki.

A neten fellelhető információk szerint 1972-ben létesítették a telephelyet 20 tartállyal és nem kevesebb, mint 2 millió liter üzemanyagot tároltak és őriztek itt tartályonként! Akkor matekozzunk. Az 40 millió liter üzemanyagot jelent összesen!!!! Ez egy olyan mennyiség, amit amúgy én képtelen vagyok felfogni a hétköznapi gondolkodásommal. De nem feledem, hogy stratégiai üzemanyag tárolóról van szó. Persze hogy ez aztán valójában mire lett volna elég, azt nem tudom. De jobb is hogy nem kellett megtapasztalnunk.

Aztán jött a rendszerváltás és már nem is volt olyan fontos ez a stratégiai olajtároló hely. Nyilván nem volt elég korszerű, vagy valami hasonló indokok játszhattak közre a megszűnésében. Vagy nem. De a lényeg, hogy megszűnt mint olajtároló működni. A helyre a jelenlegi tulajdonos egy nagyon érdekes és izgalmas konstrukciót álmodott, ami nekem kifejezetten tetszik. Egyenlőre még nem valósult meg. Mindenesetre elérkezett az idő, hogy végre belülről is megszemléljem a telephelyet. A 20 egykori acéltartálynak csupán a helye van meg, de így is roppan érdekes volt bejárni a helyszínt.

• 
• 
• 
• 
• 

Na jó. A harmadik ugyan olyan tartályhely után már nem volt annyira izgalmas. Ekkor már azt kerestem, hogy mi az, ami esetleg más, ami megmaradt az eredeti építményből az előzőekhez képest. Fentről a széléről mondjuk klassz fotókat lehet csinálni a kedvesünkről, vagy fordítva, ha rá tudjuk venni, menjen fel az x+1-ik magaslatra.

• 
• 
• 

Ezenkívül bandukolsz az egyenes aszfaltúton és jobbra sorakoznak a tartályok helyei.

Aztán a dombra felérve fordulsz, és ott van a többi tartály helye ugyan úgy. Alapvetően mindegyik egyforma volt.

• 
• 
• 
• 
• 

Mivel kifejezetten tűzveszélyes anyagról van szó (ki gondolta volna…) külön gondoskodtak vízről az esetleges oltáshoz. Mindez a terület legmagasabb pontján található részre került. Szerencsére tudomásom szerint soha nem volt szükség élesben letesztelni hogy elég-e az ott tárolt vízmennyiség az oltáshoz.

De ugye ne feledkezzünk meg a tűzcsapokról sem (amikről az iskolában megtanultuk hogy valójában vízcsapok, szegény külföldiek akik magyarul tanulnak...) és a tűzcsap szerelvényekről. Minden egyes tartály mellett ott kellett hogy legyenek! Ma már csupán a dobozai állnak ott. Már amelyik... :(

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sajnos az őrtornyoknak hírmondója sem maradt, de réges-régi tűzoltáshoz használatos létra igen. Szerintem igazán megérné karban tartani, hiszen igazi különlegességekről van szó.

• 
• 
• 
• 

Nem túl változatos a hely, de egy kellemes délutánba simán belefért hogy erre jártam. 

• 
• 
• 
• 
• 

Még korai urbexes időkben kerestük fel ezt a kastélyt, mert akárhogy is nézzük, kötelező ide elzarándokolni. Különleges a látvány és alapvetően kockázatmentes. Úgy éreztem hogy elérkezett az idő, hogy újra meglátogassam,  megnézzem mi változott. Spoiler: szomorú az eredmény.

Kívülről nincs változás ahogy emlékszem. Impozáns neoreneszánsz épület, a tető javítva. Gyönyörű látvány a maga omladozó állapotában. Sokunk kedvence. Korábban az egyik pinceablakon lehetett bejutni. Úgy tűnik hogy ez nem volt elég valakinek és egy másik pinceablakot is szabaddá tett. Miért is?! Mi az, ami egy bejárattal nem megoldható??? Persze logikát ne keressünk ott, ahol nincs. Ottjártamkor egy lelkes kerékpáros család férfiú tagjai örömmel közölték velem, hogy csináltak egy másik ki/bejutási lehetőséget. Személyes találkozásom a modernkori barbárokkal címmel talán még egy rövid interjúra is futotta volna, ha a közlés után nagy örömködéssel nem siettek volna kifelé. Aztán kiderült, hogy az egyik kerékpár defektes lett és annak megjavítása erősen lekötötte az apuka figyelmét. Erre a helyzetre mondták régen, hogy "Isten nem ver bottal..." Mindenesetre a lefeszegetett ablaktáblákat kitámasztottam, de visszaszegelni eszköz híján nem tudtam.

A pince, ahol az írások szerint a konyha és a kiszolgáló személyzet lakott, ugyanolyan különleges hangulatot árasztott a csupasz téglafalaival és a beszűrődő fényekkel, mint amilyenre emlékeztem. Nehezen szabadultam a különleges atmoszférájától, de tudtam, vár a többi csoda fent! 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Na igen, a lépcső középen. Kihagyhatatlan és hát védjegye a kastélynak. Aki ott jár és csak pár fotót készít, ez biztosan közte van. Én sem hagytam ki.  

A földszint ugyan olyan lepusztult állapotban van, mint ahogyan azt évekkel ezelőtt tapasztaltam. A másik lépcsőhöz tartozó állványzat még tartja magát, szerencsére nem bántotta senki. Felérve megcsodált különleges oszlopok, az ajtókeret szintén egyedi ékei a kastélynak. A jobbra lévő nagyobb helységet viszont elérte a népszerű urbex helyek átka. Elkezdték festeni a falat és elkezdődött az építészeti bűnmegelőzésben, kriminológiában "betört ablak elvnek" nevezett jelenség. 

(https://hu.wikipedia.org/wiki/%E2%80%9EBet%C3%B6rt_ablak%E2%80%9D-elv)

• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A teraszra még mindig ki lehet jutni és így közelebbről megcsodálhatjuk a tornyot, annak különleges és szemet gyönyörködtető építészeti megoldásait.  Feljutni úgy sem tudunk.

 Sajnos a teraszon is megjelent már pár felirat a falon (is)...

• 
• 
• 
• 

A szomszédos erkélyre is kijuthatunk, amely inkább kívülről szép, kilépve maximum a táj látványában gyönyörködhetünk. Azonban ha nem egyedül vagyunk, klassz fotókat lehet lőni az ott lévő kedvesünkről.

• 
• 
• 
• 

Visszafelé haladva is nehezen szakadtam el a pincétől, így újabb képeket készítettem, na meg persze a lépcsőház sem maradt ki. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kastély környezetében találhatnak még egy-két romos épületet a kíváncsi felfedezők. De a kápolnát, az istállót, a kocsiszínt és a cselédház földszintes belső udvar köré csoportosított épületegyüttesét azonban már hiába keressük. Évtizedekkel ezelőtt lebontották.

Nem tudom, ha legközelebb erre járok, mi fogad majd a kastélyban...

• 
• 
• 
• 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•