Egy másik megye, másik város, másik  textilgyára, mint amit korábban bemutattam. De most nem is a gyárról lesz szó, hanem az igazgatósági épület alatt található óvóhelyről. Illetve hogy pontosak legyünk: „A” Óvóhely – Légoltalmi központjáról. Ami extra meglepetés volt számomra, hiszen alapvetően az igazgatóságot készültem meglátogatni. Aztán úgy adódott, hogy a pinceablakon volt célszerű a bejutás és ott nem csupán egy egyszerű pincére leltem, hanem nagy meglepetésemre egy óvóhelyre. Eredetileg az 1900-as évek elején épült az akkori textilgyár irodaépületének, de azt nem tudom, hogy a lenti részt akkor is óvóhelynek szánták-e. No, de lássuk mit találtam!

Nem, nem a képen látható ablakon jöttem be. Kevésbé volt komfortos a bejutásom, annál az ablaknál ugyanis nem volt létra. :)

Néhány szűk folyosó, a szokásos levágott vezetékek, hiányzó ajtók, fém vagy alumínium szerelvények bontása… Bár meglepő módon nem szedték le mindet. Pedig ahhoz képest hogy mióta üresen áll… No meg a telefonom árnyéka az egyik képen. :D

• 
• 
• 
• 
• 

Oh, de nézzétek! A központi fűtés fűtőteste fent van a plafonnál... Ilyet sem láttam még! Mondjuk fűtőtestet sem nagyon óvóhelyeken.

Valakik fentről lehoztak egy doboznyi floppy lemezt. Nem teljesen értem a motivációt… Például a vállalat 2002-es évének lementett anyagai első gondolatra minek kellettek valakinek?! Aztán nyilván rájött, hogy semmire és itt hagyta? Ennél rejtélyesebb a Magyar Közlöny kötetbe kötött 1997. évi I. részének jelenléte idelent (a többi fent a Gazdasági igazgató irodájának padlóján található sok más jogszabályi gyűjtemény társaságában). Miért pont ezt választotta a sok-sok kötet közül és miért hozta ide le valaki???  Rejtély!

• 
• 
• 

Tovább folytatódott a nehezen magyarázható tárgyak feltalálása. Egy igazi bőrfoci a múltból! Mondjuk Puskás Öcsi bácsi aláírását hiába kerestem rajta, de akkor is egy réges-régi emlék. Unalmas órák eltöltésére szolgált volna egy esetleges légitámadás bekövetkeztekor? Hmmm…

Megtaláltam a szellőző berendezés maradványait is, szerencsére nem szedték még teljesen széjjel. Mellette fa ládák a címben említett cirill betűs feliratokkal. Nehezen olvasható, de úgy tűnik valakik fém dolgok tárolására használta ezt a példányt.

• 
• 
• 
• 

Aztán az egyik elágazásban jópár úgynevezett AVB szűrőre leltem. Ami a szellőző berendezéshez kellett. Rajta természtesen cirill betűs feliratok, mivel szovjet gyártmányok. A fa ládák is hozzájuk tartozhatnak, mivel eredetileg abban szállították ezeket.

• 
• 
• 
• 
• 

De nem csupán ott leltem ilyen szűrőre, hanem egy külön helységben is. Hiába no, egy óvóhelyen baj esetén nagy szükség van erre!

• 
• 
• 

Aztán persze a szellőző vészkijárat, amely sok urbexes számára lehet ismerős…Na, ez nem a le/felmászós hely itt.

Azokat a menzás konyhára emlékeztető kiadóablakokat nem teljesen értem, de mivel nem vagyok képben az óvóhelyek használatát illetően, így aztán nem is találgatom hogy mi célt szolgálhattak.

• 
• 
• 

A döntött asztalról viszont el tudom képzelni, hogy mindenféle menekülési tervet tartalmazó térképet tartottak rajta. Amúgy természetesen fogalmam sincs mire használták valójában..

No igen. Itt egy ismerős kép. Már aki olvasta a páncélszekrényes bejegyzésem második részét. Bizony itt leltem rá a borzasztó állapotú Friedrich Wiese in Wien páncélszekrényre (további képek ott találhatók). Illetve ez az az óvóhely, amely annak a bizonyos polgárvédelmis dolgozónak a kezelésébe tartozott akinek a páncélszekrényét bemutattam az említett bejegyzésben. 

Nagy ez a pince… a következő helységben furcsa fa ládák cirill betűs feliratokkal. Nézzük csak meg közelebbről! Egy fémdarab (zöld, csak szólok…!) van ráerősítve mindegyikre. Ezt még én is le tudom fordítani. :D „Dokumenty” – ha jól ejtem. Szóval dokumentumok tárolására szolgáltak. Jelenleg üresen várják a baráti szocialista országok papírjait. Sok türelmet hozzá!

• 
• 
• 
• 
• 

Ez egy egészen fura rész, de kimondottan dizájnos ezekkel a tárgyakkal. De azért óvóhelyként fura számomra hogy ennyi ablaka van a felszín felé. Hogy óvott volna meg így bárkit is?!

• 
• 
• 

Aztán egy lépésnyire a nyitottabb térben két egykor gyúlékony folyadékot tartalmazó hordóban iratokat láthatunk (tudom, a papír is gyúlékony). Kicsit belekotortam, ezek bizony céges papírok. De miért kerültek ide le, amikor fent százával hevernek mindenfelé a gyár hivatalos iratai?!

• 
• 
• 
• 
• 

Láthatjuk még az egekig magasztalt nagyasztalt (tényleg, minek ide egy ilyen nagy asztal?) és a szellőző leszerelt darabjait, amiket végül nem vittek el. No és a takarító részleg. Egészen megkapó csendélet lett belőle.

• 
• 
• 

Majd pedig a ki/be/feljárat. Kiértünk a pincéből!

Itt van ez a csodás biztonsági ajtó, amelyen a feliratok kétséget sem hagynak afelől, hogy hol jártunk eddig. Ahogy lépkedünk a lépcsőn oldalt a csempén felfedezhető valaki vicceskedése, amely ismerős lehet annak, aki követi az Insta oldalamat.

• 
• 
• 
• 
• 

A lépcső alatt egy szemmel láthatóan lőfegyverrel lyuggatott vödröt találtam. Nem is tudom mit mondjak erre… Így is csak tettem fel sorban a költői kérdéseimet a bejegyzésben. De most komolyan. Egy vödörre lövöldözni?! Itt? Miért????? Az elvtársak nagyon unatkozhattak...

De hogy folytassam a „nemértem” dolgokat, ez a német nyelvű szöveg vajon milyen dokumentum része lehetett?

Alapvetően irodaépületre számítottam (az is meglett feljebb) és óvóhelyet is találtam. Igazán kellemes meglepetés ért már rögtön az épületbe jutást követően. Kifejezetten különlegessé vált így a hely számomra. Nagyon örülök hogy erre jártam!

 

 

Az előző bejegyzés egy kastélyszállóban ért véget. Láthattatok néhány érdekes és teljesen különböző páncélszekrényt, széfet. Ha elolvastátok linken lévő bejegyzést is, akkor tisztázódott számotokra, hogy mi a különbség széf és páncélszekrény között. Ha valaki nem emlékszik rá, vagy most csatlakozott volna hozzánk, akkor az előző bejegyzés bevezetőjében megtalálja a kérdéses hivatkozást. Ezzel a tudással felvértezve folytassuk kalandozásunkat a páncélszekrények/széfek között. 

No, üljünk fel gyorsan a nosztalgia bársonyos hullámaira és idézzük fel a „régen minden szebb és jobb volt” közhely mantrát. Majd pedig csodáljuk meg a múlt eme két (!) remekét és egy számomra meghatározhatatlan példányt, egy a rendszerváltást valameddig túlélt megyeszékhelyi textilgyár irattári, illetve igazgatósági épületében.

Nem is akármilyen páncélszekrény az első alanyunk, hiszen tűzmentes fából készült vasburkolatú. A korabeli sajtóban ilyen nyomát találtam a származási helyének:

„Bars. Közművelődési és Társadalmi Hetilap, Egyszersmind Barsvármegye Hivatalos Közlönye” VII. évfolyam. 9. szám. Léva, 1887. február 27. A „Rövid hírek” rovatban olvasható miszerint ”Eléghetetlen pénzszekrényt talált fel Tánczos Rezső hazánkfia, bécsi pénzszekrény gyáros. Találmánya - mint mondják – nagy előnnyel bír a Wertheim-féle szekrények fölött.”

https://epa.oszk.hu/04400/04452/00325/pdf/EPA04452_bars_07_evf_09_sz_1887_februar_27.pdf

Igazi történelmi kuriózum! Ilyesmit a hozzám hasonló átlagember csupán csak múzeumban láthat kellő távolságból! Elképesztő belegondolni is, hogy milyen kalandos élete lehetett az eltelt hosszú-hosszú évek során. Valószínűleg átlépett két századfordulót, túlélt két világháborút, végigdolgozott többféle rendszert, átélt számtalan költözködést - és hát, ahogy elnézem – funkcióváltást is. Egy folyosón nem túl méltó helyen várja sorsát.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nézzünk csak bele, milyen fontos iratokat tároltak benne:

• 
• 
• 

A másik különlegességet az igazgatósági épület óvóhelyként kiépített és használt pincéjében találtam, amely a gyárban dolgozó polgárvédelmis fennhatósága alá tartozott. A helyből adódóan sokkal de sokkal gyalázatosabb állapotban van. Egyrészt más gazdái is lehettek pályafutásának vége felé, mint kollégájának, illetve zárva hagyhatták ott és ez bizony romantikus lelkületű gazfickókat barbár tettekre sarkalta. Sajnos csúnyán elbántak vele. Ha megnézzük, az egyik ajtó belső oldalán egyértelmű információkhoz juthatunk mivel is van dolgunk. Bizony ez is 1900. előtt készült igazi régiség! Friedrich Wiese (in Wien) típusú páncélszekrény! Kicsit kutakodtam, a feltalálóról és gyártóról innen olvashattok bővebben:

https://www.greetingsfrombudapest.hu/blog/egy-pancelkazetta-tortenete

Ahogy nézegettem a Google találatokat, bőven használatban lehetnek még ilyen csodák felújított állapotban.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Volt itt egy harmadik is! No, akkor fűzzük csak össze, hogyan kapcsolódnak egymáshoz azonkívül, hogy egy gyártelepen találhatóak. Ez a páncélszekrény a Tánczos féle szekrénnyel szemben lévő irodában található. Az iroda a polgárvédelmis dolgozóé volt, hozzá tartozott az az óvóhely, ahol a Friedrich W. féle szekrényt találtam. Sikerült érthetően leírnom?

Úgy tűnik, hogy ez a szekrény is eredetileg zöld színben pompázott. Nézzétek csak a közeli képet és a hátsó oldalát. Szerintem egyértelmű. Amúgy pedig faerezet utánzatú roppant csúnya - szerintem - festést kapott. Eredetét tekintve a belső oldalon fejjel lefelé (!) olvasható írás adhat némi támpontot: "Wm. Muster A.". Addig eljutottam, hogy a Wm az Wertheim rövidítése és a "muster" németül a "mintát" jelenti a fordítóprogram szerint. De itt megállt a tudományom. Valakinek ötlete esetleg?

Mindenesetre romantikus lelkületűek itt is azt gondolták hogy fenemód értékekre bukkanhatnak és jól felfeszítették. Szemmel láthatóan használójának nem felelt meg hogy sima egyterű páncélja van, elhelyezett benne egy polcot. A műhelyben simán elkészítették számára. Sőt, még címkéket is ragasztott rá, nehogy elfelejtse mit hova kell tennie. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szerencsére a csalódott emberkéink benne hagytak pár iratot, így kis betekintést kaphatunk abba, hogy mit rejtett a szekrény. Nyilván nem pénzt, aranyat, értékpapírt és hasonló földi hívságokat, hanem a polgári védelem számára fontos dokumentumokat a gyárral kapcsolatban. Ahogyan azt minden épeszű ember gondolja véleményem szerint.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt az ideje, hogy visszatérjünk a 20. századba egy vidéki állategészségügyi telep elhagyatott ámde zsúfolt irodahelységébe. Bizony ott áll sziklaszilárdan, ránézésre érintetlenül szokásos zölden (Tényleg! Tudja valaki hogy elsősorban miért zöldek ezek a páncélszekrények????), kis terítővel a tetején…Mintha némi feszítés nyomot látnék a zár magasságában az ajtón. De úgy tűnik hamvában holt kísérlet lehetett. Vajon azóta próbálkoztak a kinyitásával hogy ott jártam?

Miközben a vidéket járjuk, térjünk be egy el nem készült vadászkastélyba. Vagy kastélyszerű, de be nem fejezett épületbe. Ebben az esetben egyértelműen kijelenthetem, hogy faliszéfről van szó, nem páncélszekrényről. De ezt tudja mindenki, aki az előző bejegyzés elején beillesztett linken lévő szöveget olvasta. Kifejezetten kreatív megoldás szerintem az elhelyezése. Nem tudom, hogy a sérülései nyitásos próbálkozások eredménye lehet-e. Mindenesetre nagy fantáziával kell rendelkeznie annak, aki azt gondolta, hogy egy elhagyatott és be nem fejezett épület zárt széfjében bármilyen értéket talál…

Ismét egy különlegesség, avagy egy korábbi bejegyzésemben már említett legextrémebb helyszínen talált páncélszekrény. Amiről most már tudjuk, hogy faliszéf! :D Hogy hol járunk? Természetesen Magyarországon. Egy egykori szovjet katonai terület kétszintes földalatti bunkerében, melynek bejáratát elföldelték, így a szellőzőn másztunk le hajdanán. Urbexes körökben nem igazán ismert szerintem a hely, viszont a katonai, illetve exszovjet mániákusok, esetleg környékbeli jólértesültek biztosan meglátogatták. Hogy ki gyújtotta fel, fosztotta ki és rongálta szét a helyet, azt sejteni sem sejtem. Lehetséges, hogy maguk a kivonuló katonák tették meg az első ilyen jellegű lépéseket, de az is lehet, hogy a korábban felsoroltak közül valaki. Mindenesetre elég lepusztult állapot fogad minket. A széfet a falból kibontották, az ajtaját felfeszítették. Hogy szupertitkos Varsó Szerződéses iratokat nem találtak benne, azt biztosra veszem. Ha volt humoruk a korábbi gazdáinak, akkor csak hagytak valami meglepetést a lelkes kincskeresőknek!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Azt hinnétek, hogy csupán egy alkalommal jártam olyan helyen, ahol több páncélszekrényt találtam?! Pedig nem. A helyszín egy egykor népszerű étterem és diszkó, amely nyilvánvalóan hatalmas forgalmat bonyolított le fénykorában. Az mondjuk érdekes kérdéseket vet fel, hogy az egyik páncélszekrény mit keres a konyhai részen. Kik és miért vitték oda? Illetve ha már odavitték miért hagyták ott? Persze zöld, és ha jól azonosítom, akkor Toldi Botond nevű tárgy.

Erről egy kis információ az érdeklődőknek:

https://movers.hu/pancelszekreny-szallitas/toldi-pancelszekreny/

Szegényt valaki kék festékkel megjelölte, nem tudni, hogy köze lehetett-e a nyitási szándékhoz, vagy csupán egy unatkozó tinédzser munkája.

• 
• 
• 

Társát, mondhatni ikertestvérét az irodai részen a pénzügyi ügyintéző egykor ráccsal is védett részlegén találhatjuk. A rácsos ajtót szétfeszítették a páncélszekrényt szemmel láthatóan megdolgozták, de hogy sikerült-e kinyitniuk, azt nem tudom utólag megállapítani. Szemmel láthatóan dacolt a gazokkal!

Ismét egy nagy múltú (hű de sok ilyen van...) gyárunkhoz térünk be egy kis időre. Valamikor az 1920-as években alapították, sokáig túlélte a történelem viharait. A szocialista időkben olyannyira sikeres volt, hogy a termelés nagyon magas százalékát exportálták a világ minden tájára! Na de térjünk vissza témánkhoz. Annak idején itt sem gondoltam még páncélszekrényes gyűjteményre, így aztán nem is keresgéltem nagyon. Pedig egy ilyen helyen biztosan több példányt is fellelhettem volna. Utólag okos az ember... Semmi meglepetés, ez is egy modernebb gyártású - természetesen - zöld példány kinyitva. Nem emlékszem erőszakos nyitás nyomaira és sajnos több fénykép sem készült. Még ott heverészik benne néhány irat nagyjából úgy, ahogy hagyták az itt dolgozók. Egyik napról a másikra zárt be a gyár. Legalábbis a dolgozók nem tudtak róla előre. Egyszer csak közölték velük, hogy holnap nem kell már bejönni. Ezt a helyi idegenvezetőm mesélte nekem. 

Végül, de nem utolsó sorban egy olyan ipari telepre látogatunk el, melynek szintén a messzi-messzi múltba kezdődött a karrierje. Túlélte a világháborúkat, a rendszerváltást is, de aztán… Szóval az irodaépületében – természetesen zöld színben – találjuk tárva-nyitva ezt a hatalmas páncélszekrényt. Valakik annyira szerették volna, hogy még a falat is kibontották érte! Nem tudom, hogy egykori tulajdonosai nyitva hagyták, vagy szakértőbb kezek nyitották ki, mindenesetre az ajtó belső oldala alapján képet kaphatunk a zárszerkezet működéséről. Kétlem, hogy ottjártam óta elvitték volna, hiába a falbontás. Egyszerűen olyan nehéz, hogy megfelelő daru nélkül a szállítása lehetetlen. Ráadásul emeleten van az iroda.

Kicsit hosszabb lett a mai bejegyzés, mert az első rész megírása óta találkoztam még pár idevaló alannyal. :) Tehát kijelenthetem, hogy pontosan ennyi páncélszekrénnyel találkoztam eddigi urbexes kalandozásaim során. Mint láthatjátok jártam erre-arra, és még a föld alatt is széfet leltem. Bekukkantottam ide-oda, múzeális értékeket leltem. Ígérem, ha ismét összegyűlik egy csokorra való érdekes páncélszekrény – avagy széf – megosztom veletek!

Valamelyik írásomban már megemlékeztem egy pár mondat erejéig az ott talált páncélszekrényről és az abban kincseket remélő romantikus képzeletű rosszemberekről. Utána kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy érdemes lenne kigyűjtenem és egyben bemutatnom az eddig megtalált páncélszekrényeket. Aztán közben rájöttem, hogy egyben nagyon sok, ezért kettészedtem az irományomat.

Persze én is némi fogalomzavarral küszködök, mert amiket bemutatok, azok között könnyen lehet, hogy van széf is. Ami viszont nem páncélszekrény. Érted? Nem? Nem baj, nekem is kellett segítség. :) Például itt lehet olvasni a témáról közérthetően:

https://www.trezor.hu/spg/528452,1085109/Milyen-szempontok-alapjan-valasszunk-szefet-pancel.

Szóval ez alapján az egyik-másik találatom biztosan széf. Lesz itt sokféle látnivaló, akár még a múlt századból is, vagy még korábbról... Az egyszerűség kedvéért páncélszekrénynek hívom most mindegyiket.

Nem minden esetben készült alapos fényképes dokumentáció, mert korábban nem gondoltam arra, hogy egyszer még blogbejegyzést írok a témában. Tehát van, amikor meg kell elégednetek 1 béna fényképpel.

Kezdjük rögtön az elsővel, amit bizony alaposan megdolgoztak ismeretlenek. Egy vidéki élelmiszeripari vállalat kastély jellegű igazgatósági épületében töltötte dolgos hétköznapjait, mígnem tönkrement körülötte a cég. Azt már nem tudjuk meg, hogy zárva hagyták-e magára tulajdonosai és értékek reményében fosztották-e meg ajtajától, avagy a lelkes emberek a fém mivolta miatt vágták le azt róla. Sejtésem szerint ez utóbbi miatt akarták elvinni is. Mint látjátok az ablakig jutottak vele. Nem könnyű, na! Viszont most hogy a helyszínt idézem fel magamban, legutóbbi ottjártamkor mintha már nem láttam volna… Nem emlékszem. Lehet hogy végül sikerült elvinniük?!

A következő helyszínünk egy egykori úttörő (majd rendszerváltást követően anélküli) tábor. Ez most lehet hogy széf. Sőt, megkockáztatom hogy azon belül is faliszéf lehet. Az látszik, hogy itt is serényen dolgoztak a romantikus lelkületűek. Az egyik nyitó fogantyút (vagy hogy hívják) sikeresen letörték, valamilyen eszközzel az ajtót megpróbálták megvágni, majd végül a betonon át akartak hozzáférni. Nem túl sikeresen. Elképzelhető hogy elfelejtett úttörő jelvénykészlet után kutattak? :D

Egy tipikusan kisebb irodai páncélszekrényre bukkanhatnánk egy megyeszékhely egykori nagykereskedelmi raktárépületének irodájában, ha azóta le nem bontották volna. De lebontották. Így a páncélszekrény jelenlegi tartózkodási helye nem ismert. Érdekes, hogy lezárt, kiürített telephelyeken rendszeresen otthagyják ezeket az amúgy valóban dögnehéz páncélszekrényeket. Látható hogy ezt is megpróbálták kinyitni. Valószínűleg nem végeztek előtanulmányt a munka megkezdése előtt, így meglepetésként érhette őket hogy bizony több rétegből áll a céltárgy. Láthatóan feladták a küzdelmet, a gyártó győzött.

• 
• 
• 

Akkor most nézzünk egy nagyobbat és nyitottat végre! Ez egy egykori gyermekváros/gyermekotthon irodájában pihent. Ma már lakópark épülget a helyén, ahogy megemlékeztem róla korábban. Tehát ismerős lehet a kép, aki olvasta azt a bejegyzést. :) Arra már nem emlékszem – és több kép sem készült – hogy pontosan hogy nyithatták ki. Mindenképpen látszik rajta erőszakos próbálkozás. De hogy kincskeresők számára valódi érték lett volna benne, azt erősen kétlem!

Térjünk át egy klasszikusra, amely külföldön készült. Jelenleg is egy nagy múltú épületben - amely a történelem viharait folyamatosan kiállta - az egyik üres, utoljára irodaként használt helységében árválkodik. Valamikor 1900-as évek környékén készülhetett. Legalábbis egy hasonlóról ezt írják egy külföldi oldalon.

https://www.antiketresore.com/antiker-tresor-cassen-fabrik-wien

Eredetileg ez is díszesebb lehetett sejtésem szerint, azonban egy szocialista textil nagyvállalat irodájában mégsem állhat egy arannyal futtatott páncélszekrény. Pláne ha azt egy azóta ellenséges kapitalista országban gyártották….De azért használni használták, arra azért jó volt! :D Az irodákban szokásos „fontos” A4-es papírt ragasztunk mindenre nyomait ezen is fellelhetjük. Ahogyan az erőszakos nyitási szándékot is. Úgy látom, csupán az alsó, amúgy különálló rekeszt sikerült kinyitniuk, aztán kénytelenek voltak feladni.

A következő alanyunk egy bezárt egészségügyi intézményben árválkodik a sarokban valahol a fővárosban. Mókás, hogy körülötte minden bútort elvittek, csak ez maradt ott. Na meg az a mosdókagyló valamiért odadobva. Biztos ennek is megvan a maga története. Ránézésre ez a páncélszekrény sem a szocialista érában készült, viszont jóval kisebb darab és megmaradtak a zárvédő díszek is szerencsére. Illetve majdnem mindegyik… Kulcsot és valami nyeles eszközt is találhatunk mellette, ami arra utal, hogy bizony ezt is megpróbálták kinyitni, szemmel láthatóan nem sok sikerrel. A vonalkódok az sejtetik, hogy nem is olyan régen még használatban volt az épület (naná, ez látszott a többi helységben hagyott tárgyak alapján) és bizony szigorúan leltári tárgy volt a páncélszekrény is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hogy lássátok milyen változatos helyeken lelhetünk páncélszekrényt, látogassatok el velem egy régen bezárt vidéki benzinkútra. Itt kemény melóval kibontották a helyéről a páncélszekrényt (vagy inkább széfet, mert itt most elbizonytalanodtam) és próbálkoztak a kinyitásával, de láthatóan totálisan amatőr módon és felkészületlenül. Ott is hagyták végül valamilyen oknál fogva. Nehéznek biztosan nehéz. Valaki le is fújta azóta, mert azt gondolta, hogy ez úgy jó.... Hogy jelenleg is fellelhető-e a helyszínen, azt nem tudom.

• 
• 
• 
• 

Ha már vidéken járunk, akkor nézzünk be egy egykori kastélyszálló irodahelységébe is. Hát nem egy páncélszekrényt látunk?! :D Nyitva van bizony és lazán a falnak dőlve mutatja meg hogy mi rejlett benne.  Biztosan nagyot csalódtak, akik elsőnek kinyitották, hogy csupán értéktelen iratokat találtak benne. Arra már nem emlékszem és fényképem sincs róla, hogy erőszakos nyitás nyomai fellelhetőek-e rajta. Azt viszont ránézésre mondom, hogy ez a fajta páncélszekrény ma is használatban van rengeteg helyen az államigazgatásban ha jól figyeltek. (a végén még az is kiderülhet, hogy hivatalosan iratszekrény kategóriába sorolják a szakemberek…?)

A felénél túl vagyunk már a páncélszekrényes helyeknek, azonban azért itt vágtam ketté a leírtakat, mert volt olyan helyszín, ahol két páncélszekrényt is találtam. Hogy mi várható még? Az eddig bemutatottnál is régebbi páncélszekrények, lesz természetesen modernebb is és persze különleges vidéki helyszínek (egy extrém, „sosemgondoltamvolnahogyittilyettalálok” is) ahol megleltem őket. Ha érdekel, térj vissza hozzám, én biztosan erre járok. :D

Vannak helyek ahova szívesen visszatér az ember, mert megragadta a hely hangulata és folyamatosan hívja hogy újra és újra felkeresse. Számomra is vannak ilyen urbex helyszínek, ahova többször visszatértem. Vagy megígértem magamnak hogy vissza fogok menni, vagy a távolság miatt csupán visszavágyódom. Ez is egy ilyen hely. Egyszer jártam itt és ha még nem bontják le, bármikor visszamennék. Nem tudom megmondani hogy pontosan mi fogott meg benne. Elsősorban az a hosszú folyosó, amely egyszerre hívta elő belőlem a különféle olvasmányélmények, filmek kalandjait. Vonz, hív, nem hagy nyugodni. Éppen ezért készüljetek arra, hogy sok képet fogok mellékelni.

Valahol a nyugati határszél egyik városában egykori gyártelep még megmaradt épületében olyan posztapokaliptikus állapotok fogadtak, hogy máig nem tértem magamhoz. Megértem, ha valakinek ezek csupán romok, de engem bizony megszólított…

• 
• 
• 

Az első csarnokrészt amit láttunk, egykor gépek zaja töltötte be. Mára csupán néhány berendezés emlékeztet a dicső múltra. Merre is induljunk tovább? Végül az igen csak csábító omladozó vakolatú lépcső lesz az irányunk. Erre haladtak a dolgozók is, mint utóbb kiderült.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mert itt van az öltöző, tudjuk meg egy tábláról. Egykor nyitvatartási rendje is volt, de hogy mettől meddig, az már nem maradt az utókorra. Néhány fém öltözőszekrény szerencsére megmaradt. Bár a textiliparban nagyrészt női munkaerőt foglalkoztattak, a fellelt szekrények egyike biztosan férfié volt. Erről tanúskodnak a korabeli Füles újságból kiragasztott női képek. „1974.04.25. XVIII. évf. 17. szám” - olvasható az egyik címlapon. No, ez sem most volt! Nini, mi van még itt! Egy Amo szappan csomagolása! :) Az egykor zölddel borított ablaküvegű falnál lévő ajtón távozunk.

  https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCles_(magazin) 

1974-es Fülest a neten antikváriumokban sem találtam. Illetve az 1974-es év 2. félévének összekötött példányait egy helyen 3.400 Ft-ért. Ha valaki kedvet kapott volna. :D 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még mielőtt bemutatnám a folyosót, amely legjobban ámulatba ejtett, inkább haladjunk sorban az emeleti műhelyek sorában, amelyek innen nyílnak. Első körben visszatekintünk az ajtóhiányos részre, amin átjöttünk és kezdünk hangolódni a posztapokaliptikus élményre, ha eddig még nem tettük volna meg. Az első műhely 2 helységből állt, még megmaradt eredeti munkaasztalt is láthatunk, illetve a textilanyagok tárolására szolgáló eszközt a falon. Bizonyára itt szabták a ruha és egyéb anyagokat. Azt is megtudhatjuk, hogy ennél a részlegnél Kiss Lajosné II. (micsoda megkülönböztetés!) volt az elsősegélynyújtó. Ezek szerint gyakran előfordultak kisebb balesetek. Beljebb még öltözőszekrényt is megcsodálhatunk, benne lógicsáló farmerral. Azt gondolom, hogy biztosan nem a gyár fénykorából maradt ott. Egykor beköltöző hontalan hagyatéka lehet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A második műhely már jóval tágasabb és több korabeli emléket is fellelhetünk benne. A falon Munkavédelmi és Tűzrendészeti utasítást olvashatunk 1994-ből és láthatjuk merre volt a Vészkijárat. Illetve megtudhatjuk, hogy bizony „A szabászgépen dolgozóval munka közben beszélgetni és őt munkájában zavarni tilos!” Milyen durva pletykagyár mehetett itt, hogy ezt ilyen nagy piros betűkkel ki kellett írni a falra! A teregető géppel kapcsolatos dokumentum elgondolkodtat, hogy vajon mi is lehetett a gép valódi funkciója. Mert nyilván nem a frissen mosott szennyest teregette ki helyettünk. :) De nem ez az egyetlen elmélkedésre késztető olvasnivaló. 1989-ben vajon miért csupán erre kijelölt személy kezelhetett egy egyszerű szódagépet? Persze nem minden feliratot lehetett  elolvasni. A zöldveltelini pedig kitudja mikortól árválkodik a padlón üresen…

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A harmadik műhely esetében már könnyű dolgom van, hiszen megmarat az ajtón a felirat. Tehát ez volt a Varroda! A tető beázott és beomlott, nem veszélytelen körülnézni. Nem tudom, hogy ki tehette a falra a Vészkijárat feliratot, mert hogy arra kijutni nem igazán lehet. :D A kiragasztott képek alapján egyértelmű hogy valamely Nyugat-Európai divatlapból kerültek kivágásra. Nem ez az egyetlen hely, ahol érzékelhető hogy a határ közelében vagyunk és sejthető, hogy jött át egy-két dolog az egykori szigorú szocialista vámon. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

És hát a folyosó! Illetve számomra A Folyosó. Ami egyszerre misztikus és utópisztikus (kb ahogy Mézga Aladár mondta egykoron). Na meg persze posztapokaliptikus 1000-el. Engem totálisan elvarázsolt. Egyszerre kaland-, horror- és világvége filmes (nem akarom még egyszer leírni a posztapokaliptikus szót), platformjátékos hangulathalmaz árasztja el bensőmet. Végig mentem rajta fent is és lent is! Láthatjátok az így készült fotókat fentről, lentről és mindkét oldalról:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

No, de akad látnivaló a folyosón túl is.  Így a teherliftet is felleljük, de azt például kizártnak tartom, hogy ne használták volna személyszállításra. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tovább haladva egy amúgy üres helységben valami igazán nem a gyár profiljába vágó dolgokra bukkanhatunk. Az MHSZ-nek lehetett egy ekkora helye a gyárban? Elképesztő! Kordokumentumnak viszont nagyszerű felfedezés!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Honv%C3%A9delmi_Sz%C3%B6vets%C3%A9g 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Miután kiálmélkodtuk magunkat, irány a tovább! Bőven van még látnivaló! Elérjük az Irattár részt és előttünk vannak az egykori raktárak is. Azért az durva, hogy egy egyszerű kétágú létra használatához egy ilyen terjedelmes tájékoztatót készítsenek! Bár ahol a szódagépet is csupán kijelölt személy kezelheti, meg sem kellene lepődnöm. No és akkor ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy itt nem voltak ám annyira elzárva a dolgozók a "nyugati kultúrától”. Egy komplett tartóoszlop volt/van teleragasztva megsárgult szex és pornóképekkel.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Miután ki/gyönyörködtük/felháborodtuk/csodálkoztuk (ki-ki ízlése és neveltetése szerint) magunkat, menjünk tovább a raktárak útvesztőjében. Ismét egy nem megszokott táblával szembesülhetünk. Az adott csőből származó víz, kizárólag főzésre használható! Jó tudni. De persze van Tűzvédelmi utasítás, egy mára már üressé vált információs tábla (szerintem piszok jól néz ki). Véssük az eszünkbe, hogy függő teher alatt tartózkodni életveszélyes és tilos, és persze ott vannak az Irézési technológiák. Ahol inkább a segélyhívó számok szerepelnek, mint ezek az izéakármi technológiák. Így kénytelen vagyok segítségül hívni megint az internetet: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drez%C3%A9s

Meg kell jegyeznem, hogy egy másik város szintén egykori textilgyárában a falon találtam "Kezelési és használati utasítás irkonyhai berendezésekhez" című irományt, amely szerint iréző anyagot dolgoztak fel benne. Illetve mellette volt egy "Kezelési és használati utasítás Sucker típusú irézőgéphez" . Hiába olvastam el, nem fogok tudni iréző gépet kezelni. Sőt, elolvasása után már nem is mernék!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az egyik raktárhelyiségben egy fali szekrényre lettem figyelmes. Alapvetően nem is mentem volna közel hozzá, ha nem lett volna betörve olyan brutális módon az ajtaja. Ezek szerint valaki nagyon-nagy értéket sejthetett benne. Azt nehezen tudom elképzelni hogy miért gondolta ezt, de már mindegy is. Amúgy a kulcs is benne van…

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy ilyen gépekkel üzemelő gyárhoz egyértelműen ipari klíma berendezés volt szükséges. Szerencsére ennek egy impozáns darabját találhattam meg a „Klímagépház – Belépés csak kezeléssel megbízott személyeknek” feliratú rozsdás ajtó mögött.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végére értünk a gyár ezen szakaszának, ideje visszafordulni. Egy darabig az engemet rabul ejtő folyosó földszinti részén haladunk. Így néhány addig észre nem vett részletre is tudtam fókuszálni. Innen is nyílnak jóval kisebb, amúgy teljesen üres helyek.

• 
• 
• 
• 
• 

Ezt követően utunkat a folyosóval párhuzamosan található földszinti helységeket felfedezve folytatjuk. Csak sejtem, illetve néhány esetben még azt sem, hogy az ittlévő termekben milyen munka folyhatott. A gépeknek ma már csak hűlt helyét találjuk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Lementem a pincébe is természetesen, ahol annyira előrefelé bámultam az ott lévő csövek rengetegében, hogy simán beleléptem a pincét amúgy teljesen elárasztó vízbe. Igen, mondtam amit mondtam közben… Most viszont azt mondom, hogy a kezdeti bemenjünk vagy ne menjünk bizonytalanságot követően hatalmas élményekkel teli felfedezést részese lehettem. Roppantul örülök, hogy erre jártam és bízom benne, hogy tudok ismételni!

 

Azt gondolnánk, hogy a Balatonon már minden telket, régi nyaralót, pincét felvásároltak és modern épületeket húztak fel a helyükre azok, akiknek van rá lehetőségük, vagy minden üres telket beépítettek. Hát nem teljesen...

Az épület feltehetően egykor egy szőlőtőkékkel körülvett birtokon állt. Ma már lakóházak vannak a közvetlen közelében. Dacol az idővel, megvetően nézi a körülötte szaporodó modern épületeket és olykor derűsen, de főleg nosztalgikusan emlékezve a régi dolgos szép időkre, nézi az előtte elterülő balatoni panorámát.

• 
• 
• 

Mielőtt belépnénk, szemléljük meg a kiülős árkádos, igen csak egyedi és díszes épületrészt.

• 
• 
• 

Természetesen nem maradhatnak el az ilyen helyen szokásos borral, annak fogyasztásával kapcsolatos „bölcsességek”. Viszont az a villanyszerelőnek nem nevezhető egyén, aki azt a borzalmat műveltre, remélem azóta is csuklik folyamatosan, amióta a „munkájának” eredményét megláttam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az árkádok alól csodás kilátás nyílik a Balatonra. Bár a fák ma már némileg takarják a látványt, egykoron biztosan sokan gyönyörködtek a különleges felhőkben és hasonlítgatták az ég kékjét a Balaton vízének színével miközben vicces adomákat, báli eseményeket elevenítettek fel egyre emelkedettebb hangulatban.

Valami ezen a helyen sem maradt ki. A bokrok között állati csontra (meg persze energiaitalos dobozra...) bukkanok. A koponyát egy magát viccesnek gondoló személy a kaszára tűzte fel. Érdekes látvány…

No, de menjünk is be az épületbe a réges-régi faajtón keresztül. Egy kis kopott tábla sejteti, hogy bizony legalább 100 éve dacol az idővel.

• 
• 
• 

A folyosóról egy hangulatos fából készült pottyantós wc-be, (nem, nem fotózók wc-ket!) és 2 két helységbe mehetünk. Természetesen elő körben előre mentem.

• 
• 
• 
• 
• 

Na de ez a helység nem akármilyen! Különleges panoráma várja az idelátogatókat.

• 
• 
• 

Hátul pedig fellelhetjük a borkészítés számtalan kellékét. Úgy tűnik, hogy viszonylag nem olyan régen még használatban volt a présház.

No, akkor irány a pince! Nézzük meg, hogy hol tárolták a borokat. De kóstolóra ne számítsunk! A présházhoz képest dísztelen és jellegtelen az ajtó. De a szerencsepatkó még ott van! Berendezésnek mindössze egy régi kályha és egy kb. vele egykorú fali csap fogad.

• 
• 
• 
• 

No, akkor fáradjunk beljebb. A fal mellett kétoldalt ott sorakoznak a különböző méretű hordók. No meg itt is egy kályha, a kinti ikertestvére. Ha alaposabban megnézzük a hordókat, még egy díszesebb példányt is megszemlélhetünk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Igazán különleges helyet sikerült ismét felkeresni, egy újabb bejegyezést írhatok az „Érdemes volt erre járnom” című képzeletbeli füzetembe.

Ha valakinek hirtelen egy Csehszlovák sorozat ugrik be a cím alapján (persze nem katonai verzióban), akkor az annyit jelent, hogy vagy nem mostanában született az illető, vagy nagyon rá van kattanva a retro dolgokra.

Az elhagyatott kórházak, egészségügyi intézmények kifejezetten nagy érdeklődére tartanak számot urbexes körökben. Főleg ha valamely Zs kategóriás film díszletére hajaz az egész kóceráj. Jártam is ilyen helyen, szeretnék is eljutni még, mert az igazán „nagyvadak” valahogy kimaradtak számomra ezidáig, vagy egész egyszerűen lemaradtam róluk (mert már nincsenek meg valamilyen oknál fogva). Azonban – mint a cím is mutatja – sikerült meglátogatnom egy egykori katonai kórházat, ami azért speciális a kórházi tematikán belül.

Kívülről valami eszméletlen hangulatos a látvány! Az út és az épület között szabadon burjánzik a növényzet, igazi dzsungelharc eljutni a bejáratig, ha nem hivatalosan érkezel. Nekem roppantul tetszett az épület külső része az egykor biztosan világító vörös kereszttel.

Aztán a bejáratot megpillantva azonnal elfogott a horror filmes feeling. Mi fogad bent? Zombi katonák (vagy katona zombik)? Egy elcseszett és eltitkolt kísérlet szörnykatonái? Itt meghalt katonák bosszúálló szellemei? Vagy egy vérbeforgó szemű őrült és ide bezárt orvos? Esetleg bárki a Silent Hillből? – szóval azonnal beindul a fantáziám durván! Pláne hogy ott van az a szék…

Az ajtón belépve rögtön egy tájékoztató tábla fogad, ami alapján képet kaphatunk arról, milyen tevékenységek is folytak itt egykor. (Ó, Uram! Csak őrült fogorvossal ne találkozzak kérlek!!!) Mivel az EÜ. KP. PK. megtiltotta, így beteglátogatás nem is terveztem az épületben. De nini! Ott vagyok, illetve vagyunk, miközben az egykor bizonyára roppant szigorú portaőrség fülkéjéből fotózom a táblát. :D

• 
• 
• 
• 

A folyosó kellően kihalt és üres. Roppant semleges és fehér az egész, ahogy egy ilyen helyen szokás. Ha volt is bármiféle díszítés, azt elvitték amikor kiürítették az épületet.

 

A földszinti termeknek sajátságos hangulatot ad az, hogy körbenőtte a természet és az ablakon a fény erőteljes zöldes színben jut csak be. Gyakorlatilag a természet ostromolja az épületet. Még szerencse hogy nincs szél, mert különben gyorsan magam előtt látnám, hogy horrorfilmbe illő módon el akarnak kapni a gonosz növények...

Erre mondjuk rá is erősíthet ez a kúszónövény. Szerencsére száraz, így nem kell tartanom tőle. Vagy csupán álcázta magát, mint ahogy a katonák szokták?!?! Jajjj!!!!

A kipakoláskor úgy tűnik, hogy nem minden esetben bántak kesztyűs kézzel a berendezéssel… vagy ezek inkább a tolvaj hordák számlájára írható? Nem tudom. Viszont az egyik helységben infúziós palackokra is bukkanhatunk.

• 
• 
• 
• 

Ha lefele megyünk, a pincében a szokásos kazán, csövek és csapok fogadnak. Én csupán az egyikről emlékezem most meg.

Aztán irány az emelet!

A folyosó itt sem tartogat különösebb izgalmakat. Hasonlóan semmilyen, mint a földszinti társa. Nézzünk be akkor a termekbe! A tábla szerint itt már betegszobák is voltak többek között.

A berendezés halovány maradványai alapján könnyen megállapítható hogy melyek voltak a betegszobák. Semmi privát vagy kétszemélyes kórterem. Kérem, ez a Néphadsereg, nem holmi magánszanatórium! Persze az ágyszámot látva, kevesen lehettek csak betegek, hiszen olyan sok hely nem volt. (Lehet hogy ezt is előírta az 5 éves terv..?)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Azért megtudjuk, hogy melyik ajtó mögött dolgozott a Seregtest HTP Törzs, bárki vagy bárkik is legyen/ek. Gondolom most már rájöttetek, hogy nem voltam katona. :)

Innen fentről már nem tűnik olyan fenyegetőnek a természet. Nincs olyan érzésem, hogy be akarnak jutni az ablakon. Pedig van, amelyik tárva nyitva van. Bár ha azt vesszük, hogy az egyik padlóját szinte teljesen befedte a zöld penész, akkor lehet hogy tévedtem. Egyszerűen más hadsereget vetett be az anyatermészet az épület elfoglalására?! Mondjuk ennél az ablaknál szintén ott van a fenyegető zöld is… Meneküljünk???

A táblás terem tippem szerint a kiképzési kabinet lehetett.

Figyelemre méltó még a tükörre felragasztott nem túl minőségi Bástya 2 literes (!) félédes vörösbor címkéje. A témához igazodva, a kép kellően homályos lett. Legalább annyira, mint annak a látása, aki ivott ebből a lőréből…. :D De mindez egy kórházban?!

Alapvetően nem volt túl izgalmas a helyszín. Kívülről és funkciója alapján sokkal kecsegtetőbbnek tűnt. Szerencsére más érdekes objektumok is voltak a területen, ami miatt nem bántam meg, hogy erre jártam.

Legutóbb elszalasztottunk egy elhagyatott hidroglóbuszt, mert egy hatalmas bozótos vette körül. Nem igazán volt kedvünk kullancsétekként dzsungelharcost játszani a sűrűben. Majd télen ismét erre járunk! :) Ezen morfondírozva vezetés közben felidéződött bennem az eddig felkeresett, megmászott, vagy kívülről megcsodált hidroglóbuszok sora. Na jó, ez így kicsit nagyképűen hangzik. Az a pár darab, amit megnéztem. Van köztük olyan, amelyiket ma már hiába is keresnénk. Úgy tűnik, én még jókor jártam arra. Vagy erre. :)

Voltam több víztoronyban is, de most nem azokon van a fókusz, hanem a Kojak nyalókára emlékeztető hidroglóbuszokon! Az első a sorban a legismertebb. Ezt szerintem kép alapján mindenki (fel)ismeri, aki kicsit is vonzódik az urbexhez. Nyilván jóval kevesebben vannak, akik bebújtak és fel is másztak. Hogy én? Felmentem-e? Mindjárt kiderül!

Egykori katonai város régi víztornyát váltotta ki, és békésen megférnek egymás mellett. Nincs veszekedés, vagy hangos szó. Egykor a múlt és jelen, ma már mindkettő a múlt. A helyet, az itt állomásozó szovjet csapatok használták (nem ők voltak az eredeti lakói), majd ezt követően vált szellemhellyé. Híres a környék, még külföldről is idelátogatnak fotózni. Úgy tudom, hogy hivatalos szervezett túrát is vezet már egy cég (de az épületbe nem mennek be) bemutatva viharos történelmét. De kanyarodjunk vissza a tornyokhoz. Első körben a régi víztornyot látogattam meg és onnan nézegettem, barátkoztam vele. Akkor még nem tudtam, hogy bizony valóban nyitva áll előttem és biztosan fel lehet menni!!! Ő volt az első hidroglóbuszom amit meglátogattam. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A bejárat kifejezetten hívogatja az embert, hogy menjünk csak be!

Egy kifejezetten tágas fémlétra vezet fel, amelyet egy védőrész is körülölel. Szóval semmi para, irány fel!

• 
• 
• 
• 
• 

Ráadásul pihenők is vannak közben, ahonnan lehet szusszanni és lefele nézegetni, hogy mennyit haladtunk felfelé. Illetve integethetünk bátortalanabb társainknak (amennyiben eljöttek velünk), ha bírják türelemmel az amúgy nem annyira tágas csőben való álldogálást. Hahó társaink és ilyesmi. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

Közben meg lehet csodálni az apró kis érdekességeket. Például, hogy a csapoknál minden bizonnyal szivárgott a víz és azt stílusosan zöld színű műanyaggal próbálták meg befedni, „bombabiztos” drótrögzítéssel. Hát nem vagyok meggyőződve róla hogy ez így olyan hatékony lehetett… Aztán látható, hogy eredetileg lámpa segítette a hivatalosan erre járót. De a cirill betűs karcolatokat, már itt felfedezhetjük. Ahogy aztán másol is a felfelé tartó utunk során. A nyelvet értőknek lehet bogarászni a múlt üzeneteit!

• 
• 
• 
• 
• 

Aztán egyszer csak felértem a glóbusz torkáig. Ahogy lenéztem, bizony jó magasan lehetek. De felfelé a létrának már nincsen védőkorlátja tovább. Elgondolkozom. Felidézem amit a szomszéd építményből láttam. Tehát ha összeszedem a bátorságom és feljebb megyek, akkor kidughatom a fejem a gombócból, vagy akár derékig is kiemelkedhetek, de mibe kapaszkodok?! Elbizonytalanodtam. Matekoztam egy sort ott magányomban és eldöntöttem, hogy nem gyávaság, (vagy ha az, hát bevállalom) ha nem megyek tovább. Ésszerűbb, ha csinálok pár fotót és lemegyek. Így is tettem. Nem bántam meg. Szerintem rendben van, ha mindenki tudja, hogy hol van az a határ, amit még be tud vállalni és biztonságosnak érez.

• 
• 
• 
• 

Nekem akkor itt volt a határ. :)

A következő hidroglóbusz szintén egy katonai objektum vízellátását hivatott megoldani.

Egy a Magyar Néphadsereghez tartozó nagy katonai bázison találjuk, lakott településtől távol. Kissé karcsúbb, mint a fentebb bemutatott testvére és nem is olyan magas. Így aztán nem is érzem kihívásnak, hogy felmásszak a „gombóchoz”. A nagytesót megmásztam ameddig mertem, így már nem érzek késztetést a felmenetelhez.

• 
• 
• 
• 

A bejáratához azért felkapaszkodom és bebújok. Nem értem miért tették ilyen magasra. Talán azért, hogy ne mászkáljanak fel az unatkozó kiskatonák?

• 
• 
• 

Nem vagyok egy klausztrofóbb alkat, de nagyon szűk ez a cső, az biztos!  

• 
• 
• 

Hát erről akkor most ennyit…

A következő versenyzőnknél jártam legutoljára (a végére persze egy érdekességet hagyok), amely egykor egy komplett bányaüzemet látott el vízzel.

Kifejezetten hidegre és szelesre fordult az idő amikorra odaértem és az eső is megmutatta magát, de aztán szerencsére továbbállt. Szintén egy keskenyebb darab ez a glóbusz, de ennek már nem tették olyan magasra a bejáratát, mint a katonás tesójáét.

• 
• 
• 

Nem, ide sem másztam fel. Mondtam, hogy már nem érzek késztetést, nem érzem kihívásnak, hogy felmenjek. Így aztán be kell érnetek a lentről készített felnézős képekkel.

• 
• 
• 
• 

Bár most hogy belegondolok, milyen kilátás lehet onnan a tájra, kezdem sajnálni, hogy nem mentem fel…

Ééés végül, ezidáig utolsó (de nem időrendben!) hidróglobuszunk egy kidőlt, elfeküdt, lepihent állapotú különlegesség. Ráadásul nem gömbölyű forma, hanem buzogány. Bár nem tudom mi a hivatalos megnevezése. :) A fák sűrűjében rejtve pihen, de én észreveszem és már startolok is oda!

Nem is tudom honnan kezdjem a felfedezését! Az aljáról, vagy a felső végétől?! Bár mindkét felétől be lehet mászni, végül a szerintem logikusabb megoldást választom. Kezdem az egykori talpazatnál, a bejáratnál.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Érdekes hogy a gömbölyű társainak ovális bejárata volt, ennek a buzogányosnak viszont kerek. Van benne vajon bármiféle logika és ésszerűség, hogy így gyártották őket? Vagy egyszerűen más gyártó, más koncepció? Nem tudom, mindenesetre esővíz áll benne, így a lábfürdőt kihagyom.

• 
• 
• 
• 
• 

Természetesen bemásztam. Ezt nem szabad kihagyni!!!

• 
• 
• 

El is indultam felfelé azaz vízsztintesen, mert ebben már van érdekesség, kihívás és vicces is a szituáció.  Az a kép nem készült el, amikor kibukkanok a végén. Most jutott eszembe, hogy kellett volna ilyet is csinálni. Persze ez csak akkor lehetséges, ha van velünk valaki. Vagy állvánnyal, de az csalás, mert akkor nem is mászunk benne végig valójában. Az már csak pózolás. Ami nem baj, csak nincs benne a spontán, megismételhetetlen pillanat, ami különlegessé tehet egy-egy jól elkapott fotót.

• 
• 
• 
• 
• 

Na de elég az elmélkedésből, nézzük meg azt a buzogányt! Bár némileg több a növényzet mint a másik felén, nem lehetetlen feladat.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

No, hát akkor kukkantsunk bele a csőbe a teteje felől is!

• 
• 
• 
• 

Eddig ezeket a hidroglóbuszokat volt szerencsém meglátogatni. Érthető módon a legelsőnek és az utolsónak bemutatottak az igazi különlegességek. De a kilátás miatt erősen elgondolkodtam írás közben, hogy érdemes lenne erre a bányaüzem felé járni még egyszer. Főleg, hogy volt egy magasabb vastorony is (rajta egy robbantás jelzővel) a közelben, amit a zord időjárás miatt meg sem kíséreltem meghódítani. Illetve egy nagy levegővel az elsőn, a nagytesón is felmenni...Hajjaj, megint erre kell járnom! :D

 

Már régóta a terveim között szerepelt – divatosabban a bakancslistámon volt – hogy egy hosszabb elhagyatott bányajáratba eljussak. Mert voltam már olyan elzárt, aztán valaki/k által kibontott járatban, amelyikben pár tíz métert lehetett haladni aztán a trutymós víz fogadott. Voltam  olyanban, amely nagyon régi volt, de sajnos nem is túl hosszú. Korából adódóan még csak nem is csillét használtak. Ugyanakkor kellően izgalmas és érdekes volt, de nem erre vártam. Aztán egy alkalommal egy igazán klassz bányajáratra bukkantam, de sajnos pár tíz méter után az onnan folydogáló patak teljes szélességben és jó hosszan elárasztotta a járatot. Gumicsizma nem volt az urbex csomagomban, a víz viszont piszok hideg volt, így esélytelen lett volna mezítláb túljutni azon a szakaszon. Sajnos fel kellet adnom. Voltam néhány olyan helyen, ahol pár méter után eltömedékelték a járatot (és nem bontotta még ki senki). Ezeken kívül voltam azért még bányajáratban amely kellően izgalmas volt, de az sem a klasszikus csillés kiépített bányajárat volt. Fura, ahogy ezeket írom, folyamatosan idéződik fel bennem hogy hol jártam… :D eszembe jutott az az eset is, amikor a Bakonyban egy próbafúrásos járatban is megfordultam. Ahol végül nem találtak semmit, így aztán nem is folytattak ott bányászati tevékenységet.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az első találkozásom kezdő urbexesként egy bányajárattal viszonylag hamar megtörtént. Azonban akkor még nem kapott el úgy a kalandvágy és felfedező kedv és csak félve világítottam be a kibontott hasadékon a teljes sötétségbe. Éreztem, ahogy kúszik bennem egyre feljebb a torkomig egy fojtogató, nyomasztó érzés attól a gondolattól, hogy bemegyek a nagy feketeségbe. Csábított már akkor is, de nagyobb volt a félelmem az ismeretlentől… Örömmel jelentem, hogy ez az érzés a múlté! (tudom, sok a duma... mindjárt jönnek a képek is, az is sok lesz...)

Elmúlt bizony, és telt múlt az idő is, lehetőség sehol. Arra nem volt alkalmam, hogy gumicsizmával felszerelve visszamenjek a fentebb említett bányába, a legelsőbe bejutni már lehetetlenség, így aztán csak kerestem-kerestem az alkalmat és a járatot. (Mert akik ismernek ilyen helyeket, erősen magukban tartják a feltalálási helyeket, érthető a hozzáállásuk persze.) Ami egyszer csak váratlanul az ölembe pottyant!

Azt azért fontos tudni, hogy az elhagyatott bányajáratok látogatása mindenféle háttértudás és felszerelés nélkül kimondottan veszélyes még urbex dolgokon belül is. Aki járt iskolába és néha még figyelt is az órákon, ezt könnyedén megértheti.

Szóval ott volt előttem egy elzárt táró, amit szorgos kezek egy nem túl nagy részen átjárhatóvá tettek.

Első kör a felfedezésé, hogy egyáltalán érdemes-e rászánni az időt. Hason kúszva a szűk résen a bogarak tömkelegével és fajtájával nem törődve (értsd: nem nézek körül, csak mereven előre, mert a lámpafényre kiemelt figyelmet fordítanak és kíváncsiak…)

jutok át a résen, majd hangosan tetszést nyilvánítok a látványnak, ami a falon túl vár. 

Mondjuk a hőmérséklet nem éppen igazodik az öltözékemhez, vagy inkább fordítva, :D a járaton kívül tombol a nyár… Ráadásul alapvetően nem bányába készültem, csak úgy alakult…  Pár fénykép a látottakról ízelítőnek és már kúszok is kifelé. A társam a képeket látva már rohan is a lámpáiért és 2 percen belül már mindketten bent vagyunk. :D Izgatottan elindulunk a sínek mentén az ismeretlenbe.

Oldalt egy külön csatornában futnak a vezetékek, illetve a falon.

• 
• 
• 
• 

Kivéve, ha éppen belóg….

Mivel nem értek a bányászathoz(sem), csodálkozva bámulom az extra látnivalókat, amik megtörik a járat monotonitását.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egykoron neonfénybe lépkedhetett aki erre járt. Nekünk viszont a velünk hozott lámpákkal kell beérnünk. A fejlámpát gyorsan le is veszem, mert a szálldosó rovarok előszeretettel játszanak vadászgép köteléket az arcom előtt. Később, mikor már elmaradnak, annyira belefeledkezem a látványba, hogy el is feledkezem róla hogy visszategyem.

Aztán elérünk az első ajtóhoz! Borzongató látvány! Főleg ha lejjebb vesszük a fényerőt a lámpáinkon. De mint azt a feliratokból megtudhatjuk, egykor távműködéssel nyitották-csukták. Most viszont nyitott ajtókkal várja, hogy menjünk tovább! Jó, azért még előtte csinálok egy rakat képet itt! :D

• 
• 
• 
• 
• 

Hamarosan újabb ajtóhoz érünk. Társamtól kissé lemaradva boldogan fényképezem agyon ezt is. Nem kevésbé horrorisztikus. Na jó. Talán egy kicsit kevésbé. A másik ütősebb. Visszafelé képeken láthatjátok. :D

• 
• 
• 

A kanyargó folyosó monotonitását nem csupán az ajtók szakítják, meg, hanem itt-ott egy beugró. Ahol nincs semmi tárgy, abban az esetben nem tudom kitalálni, hogy mi lehetett a valódi funkciója.. Egy pad? Na ne már! Tényleg?!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Aztán hopp! Némi sínhiány fedezhető fel. Mondjuk ezt nem az indiánok szedték fel, mint egyes vadnyugati történetekben, vagy banditák. Illetve lehet, hogy banditák voltak. Vagy inkább hívjuk őket tolvajoknak? Vagy az is előfordulhat, hogy az utolsó bányamunkások végkielégítés kiegészítése okán szedték fel? Nem tudhatjuk..

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Újabb ajtók távműködtetéssel és anélkül..

• 
• 
• 

Majd pedig… Ajjaj!!! Itt valami történt! Szerencsére nem amikor ott voltam... Mert bizony itt mozgásban volt a föld, láthatjátok:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kissé megilletődve, de töretlen lelkesedéssel folytatjuk utunkat. Aztán egyszer csak ott lesznek a tejes zacskók. Ott a földön. Nem egy, nem kettő. A bányászok hagyták el? Vagy akik kibontották a járatot azok szemeteltek, vagy olyan kíváncsiskodók voltak azok, mint mi? Nem tudom, mi nem hoztunk magunkkal semmi ilyesmit. Fura.

• 
• 
• 
• 
• 

És ott a vége! Eddig jutottunk. Azaz falba ütköztünk. Persze nem szó szerint. Elfalazták a továbbjutást. Látszik, hogy valakik ezt is megpróbálták vagy inkább elkezdték bontani, de hamar feladták. Itt, ahogy megálltunk, feltűnt hogy mindketten kissé lihegünk. Hmmm… némi oxigénhiány? Na, akkor ne is időzzünk itt tovább, indulunk vissza!

Visszafelé már nem vagyok annyira izgatott, hiszen eljutottunk a „végéig” a járatnak, illetve ameddig el lehetett (és tanácsos volt). Ezért többször meg-megállok fotózni, próbálgatom a lámpámat ide-oda tenni hogy más megvilágításba helyezzem  a látnivalót, hátha sikerül egy jó képet készíteni.

Ez például nem sikerült! :D

Ezek talán kicsit jobban:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kipróbáltam, milyen lehet pirosban a lenti világ…

• 
• 
• 
• 
• 

Az öltözékre visszatérve. Rövidnadrágban, pólóban fáztunk? Fáztunk. A végén már nagyon. De nem érdekelt! Mert hihetetlenül jó érzés volt ezt a kalandot megélni, ráadásul igencsak kedves és klassz ember társaságában. Jövet olyannyira belefeledkeztem a beszélgetésbe (én vezettem), hogy visszafelé egy részen nem akartam elhinni, hogy ugyanarra megyünk vissza, mint amerre jöttünk, mert egyáltalán nem volt ismerős a környék. :D A képeket elnézegetve könnyen lehetséges, hogy visszatérek, hogy most már a képek elkészítésére is jobban koncentráljak, ne csupán a kalandot, a felfedezést éljem át maximálisan. Remélem a társam is erre jár velem ismét!

ui: Bizony jártam erre ismét, a bejegyzés worldbe pötyögése óta! :D Talán az új, és sokkal jobban sikerült képeket is megmutatom egyszer. Sőt, úgy alakult, hogy az eltelt időben egy másik bányajáratba is eljutottam valahol máshol. Hiába, ha egy "üzlet" beindul...:D

Nem-nem, nem fogok itt értekezést folytatni mindenféle kalcitokról, mangán-oxid ásványokról és társairól. Annál inkább a bányához tartozó egykori irodáról és amit még találtam. A bányarész amúgy kerítéskapuval lezárva, érdeklődés és idő hiányában oda nem mentem be. Na de az épületek…

Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy egy időben gyakran jártam arra és felöltött bennem a gondolat, hogy esetleg valami urbex élményt keressek a környéken. Nosza, térkép elő és hajrá kutakodás! Elég rövid idő alatt sikerült a bányát megtalálni a település határában (jó, tudom, nem nagy kihívás) és a műholdképen aprócska épületek is láthatóak voltak. No, hát akkor ha nem is fő célpontként, de ha éppen arra járok, érdemes lesz egy kis kitérőre megállni. Utólag is azt gondolom, hogy érdemes volt!

Egyáltalán nem vagyok képben a munkafolyamattal kapcsolatban és a gépek rendeltetését is éppen hogy csak sejtem. Így aztán gyermeki ártatlansággal és csodálattal tudom nézni ezeken a helyeken fellelhető elfeledett és otthagyott gépeket, avagy azok maradványait.

Jelen esetben azt a taktikát választottam, hogy a távolabbi épülettől haladok visszafelé. Gyorsan egy-két pillantást vetek arra a furcsa fémakármire ami mellett elhaladtam, éppen hogy csak döbbenten bekukkantottam a bozóttól védett helyre (amit ott találtam arról a végén emlékezem meg) és már ott is vagyok a leghátsó épületben.

Annyit látok, hogy itt fent ebbe a dobozba betették a bányászott követ és futószalag vitte le… Hű de velős megállapítás. Ideje megkomolyodnom. :D Pár kép a fenti majd pedig a lenti részről:

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

Azért az a doboz 3-as számmal nekem egy medencénél lévő rajtkövet juttatja eszembe...

Meglepetés 1.

Valaki még bent vicceskedett egy állati koponyával. Nem mondom, jól néz ki. Nekem az egyik „Kérem a következőt!” (Dr. Bubó) epizód jut eszembe róla. 

• 
• 

Egy ragadozó lakmározott itt, a többi csontot az épület mellett lelem fel. Esetleg valakinek van tippje hogy milyen állat lehetett? Mármint az áldozat.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

No, de menjünk tovább! A szabadban egy nagy rozsdás gépet találunk, amire fel is lehet mászni! (létra nélkül is megtettem volna…) Arra sikerült rájönnöm, hogy ezzel emelték, mozgatták a kődarabokat az épületbe.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A mérlegházban valaki egy mélyen szántó gondolattal ajándékozta meg az erre járót… Már-már tetszene, ha nem a falra firkálta volna. Nem tudom, hogy a fotel alaptartozék volt-e itt, mindenesetre találkozunk még ezzel a színnel, ha tovább megyünk.

Úgy tűnik, hogy megleltem a következő munkafolyamat helyét! Piros fotel pipa. :) De mi van beljebb? Oh! Beton asztalok!!!!  Hát nem az étkezőben járunk, az biztos!

• 
• 
• 

A másik épületrész előtt egy ismét - számomra - rejtélyes használatú gépet és egy igen csak impozáns látványt nyújtó asztalt találok.

Akkor fáradjunk is beljebb! Talán az öltöző lehetett?

• 
• 
• 
• 
• 

No, de fedezzük fel a legjobb állapotban lévő épületet is! Úgy tűnik, hogy itt folyt az adminisztráció, irodák voltak egykoron. A nyitott ajtó hívogat, hogy belépjek, itt már több helység is van. Az ablakon lévő matricából megtudhatjuk, hogy már ki nem őrzi az épületet. Ó, piros fotel ismét! Csináltam gyorsan egy szelfit, jól mutattunk a fotellel, mivel nagyon hasonló színű pólóban voltam. :D Az ágyak arra engednek következtetni, hogy egykoron 0-24 órában volt itt valaki. Esetleg egy MOL rajongó matricázta fel az ablakot? Emlékszik valaki hogy mikori ez a  matrica? Nekem ugyanis nem rémlik. De arra emlékszem hogy egy időben sok helyen lehetett látni. Talán az autókon?!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A többi helység kellően kifosztva és lerobbanva, majdnem üresen vár. Az az egy-két bútordarab még a fosztogatóknak sem kellett. Így legalább kicsit hangulatosabb maradt a hely. Megtalálom az a szobát is, ahol az őr felügyelte a mozgást. Már amit láthatott az ablakból…

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Meglepetés 2.

No és az ígért extra meglepetés. Legalábbis számomra az volt. Az első épület oldalában erőteljesen a bokrok takarásában volt még egy nyitott helység. Gondolkoztam, hogy megéri-e nekem átküzdeni magam az ágak között. Miután a döbbenettől leesett az állam, megállapítottam, hogy egyértelműen megérte. Mert ilyet urbex helyen még nem láttam. Egy komplett kiváló állapotú névvel és dátumokkal, idézettel ellátott sírkő! Ki a búbánatos fene hozta ezt ide és miért?????

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nem kétséges, hogy nem bántam meg ezt a kis kitérőt, hogy erre jártam.

Az elején szeretném tisztázni, hogy soha nem játszottam a Halo sorozat egyik darabjával sem. Viszont nagyon fellelkesített az a hír, hogy a sorozat első évadját nálunk forgatták. A Madrigalon játszódó részekről látott képek azonnal feltüzelték a kisördögöt a fejemben. El kell oda menni és megnézni a forgatási helyszínt! És akkor még nem is láttam a sorozatot… Mert szeretem a filmeket és érdekes és izgalmas dolog olyan helyen járni egy kívülállónak, ahol egy filmforgatás zajlott. Ráadásul ez egy urbex helyszín!

Hogy hogyan jutottunk be és ki dolgokat nem részletezném. Extrán kalandosra sikerült a nap az biztos! De ott voltam, amit később a sorozatban viszontláttam! Izgalmas érzés volt látni, hogy mi a valóság és mi az, amit díszlettel oldottak meg. Az tuti hogy nagy felfordulás lehetett itt. Amúgy a földön sikerült fellelni jópár vaktöltény hüvelyt. Szóval nem csak „piff-puff”-ot mondtak a színészek felvételkor az ott zajló csata közben. :D

A középen lévő toronyszerűségre (funkcióját nem tudom) sajnos nem sikerült feljutnom. Egyszerűen nem találtam meg hogy honnan lehetne bemenni.

• 
• 
• 
• 

Viszont az „aréna” oldalán lévő lépcsőről jól belátható volt a forgatási terület. A hideg időjárás ellenére szívesen időztem ott, hiszen egyben láthattam az egész „arénát”, no meg persze klassz fotókat lehet innen készíteni kedvesünkről, ha velünk tart erre a kalandra.

• 
• 
• 
• 

Nézzük meg hogy nézett ez ki a filmben az Imdb oldalán (https://www.imdb.com/title/tt2934286/) talált fotókon:

• 
• 
• 

Illetve a Fancaps.net oldalán (https://fancaps.net/tv/showimages.php?16957-Halo_Season_1) fellelhető fotókon:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Azt hallottam egy hitelesnek tűnő forrásból, hogy nagyon régen egy Mustang farmer reklámot is forgattak itt. Aminek egy Ford Mustang volt az egyik szereplője, mint betörendő „vadló”. Vagy csak az autóról szólt volna a reklám?! A forrás hiteles, a forgatás megtörtént (egyéb hozzá fűződő történetet is kaptam, megsárgult fényképet is láttam), de hogy mit reklámozott, az lehet hogy az idők során kicsit megkopott az illető emlékezetében.

De térjünk vissza a Halo sorozathoz. Illetve egy másik helyszínhez, ami viszont már kockázatmentesebben is megközelíthető. Nehezen beazonosítható, viszont a neten találni nyomát annak, hogy valóban ott forgattak. Én is innen értesültem róla és ezért mentem oda. :D

https://www.kisalfold.hu/bulvar-celeb/2021/03/steven-spielberg-produkciot-forgatnak-gyorben

Az egyértelműen kijelenthetem, hogy ha nincs az újságcikk, akkor soha nem jövök rá, még ha éppen itt lenne dolgom, hogy itt forgattak bármit is a Halo-hoz… Csak simán a sorozat nézése alapján nem hiszem hogy bárki be tudta volna azonosítani ezt a helyszínt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Keresgéltem az Imdb képei között (https://www.imdb.com/title/tt2934286/), hogy vajon melyik készülhetett itt… Talán ezek közül valamelyik..?

Majd a Fancaps.net oldalon már könnyebb dolgom volt (https://fancaps.net/tv/showimages.php?16957-Halo_Season_1). A helyszínen történt látogatásomat követően már könnyebben meg tudtam tippelni, hogy melyik készülhetett ott. Persze nem minden esetben vagyok 100% biztos.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ez vajon hol készülhetett?! :D :D :D (szintén a Fancaps.net-ről származó fotó)

Én ezen a két forgatási helyszínen jártam. Tudom, van még hova ellátogatnom, ha minden ismert helyet fel szeretnék keresni. De egyenlőre csak erre a két helyre tudom azt mondani, hogy Halo forgatás szempontjából erre jártam.

Érdeklődőknek, aki nem olvasta volna még, egy érdekes beszámoló a forgatásról egy statiszta szemszögén keresztül:

https://www.sorozatjunkie.hu/2022/04/07/statiszta-voltam-a-halo-ban-irta-wintender/