No nem mintha nem lenne még vágyott célpont az országhatáron belül, de egy alkalommal úgy alakult, hogy átruccantunk szomszédolni Szlovákiába. Nem is olyan messze, mindjárt rájöttök!

Az egykori nagy üdülőterület jelenleg újraéledőben van, egymást érik a felújítások, bizonyos épületek már gőzerővel üzemelnek, azonban akad bőven elhagyatott épület is. Én most egy üdülő központi épületét fogom bemutatni nektek. Egy másik alkalommal pedig majd a szomszédos épület kerül sorra, ahol a vendégek megszálltak. Elképesztő élmény amit ott láttam! No de haladjunk sorjában és maradjunk egyenlőre a főépületnél. Igazán tetszetős kívülről is.

• 
• 
• 
• 

A gazdasági bejárat felől közelítjük meg célpontunkat és mindjárt egy Prágában gyártott (nyilvánvalóan még a Csehszlovák időkből származó) mérleg fogad minket. Nincs túl jó állapotban szegényke, ugyanakkor kifejezetten impozáns és örömteli találkozás számomra belépéskor (Magyarországon egy nevelőotthon kollégiumának pincefolyosóján találkoztam hasonlóval). Ha jobbra - balra körülnézünk a folyosón, a szokásos káosz és pusztulás látványa fogad minket idáig hurcolt, majd valakik által szétbontani kezdett különféle nagyobb elektronikai berendezésekkel. Az egyik helységben tárolhatták a tányérokat és egyéb ebédlői felszereléseket, ma már jelentősen hiányosan és meglepő módon rozsdától (a fém polcoktól származóan) sárgállottan várják az érdeklődő tekinteteket.

• 
• 
• 
• 
• 

Nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy erre kell lennie a gazdasági irodának is, melyet villámgyorsan meg is találok. Nem lehetett babonás az itt dolgozó, mivel a 13-as iroda volt az övé! Bár Szlovákiában (egykori Csehszlovákiában) vagyunk, az ajtó mellett „Iroda A kopogás díjtalan!” felirat fogad. Mondtam hogy nem mentünk messze! 😊 Bent külön felhívnám a figyelmet az egyetlen egykori fali díszítésre utaló momentumra, egy pirosas kis terítővel fedett virágtatóra. Csuda otthonos lehetett az iroda… Az ajtónál lévő felirat után nem is lepődöm meg a „Sladová karta zásob” című nyomtatványon kézírással a „pohár” szó szerepel. Vajon mikori lehet ez az irat?

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Utunkat szembe folytatjuk, ahol a konyhát szemlézhetjük. Aki járt már hasonló helyen, annak ismerősek lehetnek az itt található egykor ezüstös fényben csillogó nagy konyhai „feleszerelések”. Jelenleg persze a káoszos a megfelelő kifejezés az ott uralkodó állapotokra. A konyhától egy lépésre megcsodálhatom (ti pedig a kapkodásomnak hála csupán kissé homályosan) az ételliftet. Ezek szerint az éttermet fent találom. Irány a (dolgozói) lépcső!

• 
• 
• 
• 
• 

A konyha felső részlegében, a tálalóban vagy előkészítőben (nem tudom mi a helyes szakkifejezés) találom magam. Igen, itt van az étellift „emelete” is (meg is állapítottam gyorsan, hogy ez is Prágában készült). Ide került fel a menü, a lelkes (vagy nem annyira lelkes) konyhások pedig adogatták ki az ablakon a nyaralóknak. Valakik ellenálhatatlan vágyat érezhettek az ablak kitörésére sajnos. De legalább nincs összefirkálva. Viszont a természet megmutatta már magát itt penészgombák formájában. Jól passzol a piros-fehér függönnyel.

• 
• 
• 
• 

Éééés akkor ennyi káoszos rongálásos látvány után az étteremben katonás sorba rendezett asztalok és székek késztetnek szájtátott csodálatra. Persze nincsenek illúzióim, ezt is szétpakolhatták, azonban lelkes urbexesek egy-két jó fotó kedvéért szépen visszarendezhették. Köszi! avagy Dakujem!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mert ha alaposabban megnézitek a fényképeket, akkor egyrészt látható, hogy több sornyi asztal elférne a teremben, illetve nézzétek csak meg az egyik képen mi van a széttört ablakban…illetve imitt-amott aszalok romjai fedezhetők fel. A retro csillárért külön köszönet, hogy nem törték szét… mindenhol.   

Innen utunkat a bárba folytatjuk, illetve ami még megmaradt belőle. Itt is fellelhető urbexes rendezkedések nyomai😊, no és egyértelműen a vandálkodásé is. Egyetlen autentikus dizájnelemként a „Milde Sorte” cigaretta reklámját fedezem fel. Nem nehéz nem észrevenni. :D Ez egy osztrák cigaretta márka, amelyet Magyarországon az Egri Dohánygyár is gyártott licenc alapján 1976-tól.

• 
• 
• 

Nem tudom pontosan mi lehetett a következő helységek eredeti funkciója. Szolgálati pihenő, társalgó? Bár ez utóbbinak ellentmond, hogy egymásból nyílnak, viszont erkélye mindegyiknek volt. Mindenesetre így kaptok egy kis ízelítőt abból, hogy néz ki a szálló rész! (megsúgom: Durvábban!)

• 
• 
• 
• 
• 

A babafej a sarokban kifejezetten horrorfilmes klisének tűnik, nem tudom hogy kerülhetett oda. De amúgy tényleg kissé para. Ha megnézitek a zöld padló és bútorhuzatok kiválóan harmonizálnak a fura formában megjelenő zöldpenésszel, a piros(narancssárga?) huzatos ülőke pedig ügyesen megtöri ezt a harmóniát feldobva a látványt és hangulatot.  Kifejezetten meglepő ezek után a tégláig lecsupaszított helység. Vajon milyen lehetett, hogy mindent, de mindent elvittek onnan? Ezek után szerintem joggal vélem úgy, hogy ez volt az igazgató irodája nagyon-nagyon menőn berendezve! 😊

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Majdnem kihagytam! Egy kis bemutató az erkélyekről:

• 
• 
• 

Ha leballagunk a lépcsőn, amit az egykori vendégek is használtak, azonnal feltűnik az esztétikus életérzésű ismeretlen urbexesek következő műalkotása: puffok sorban címmel. Igyekeztem a képeben összehozni a csillárral és a függönnyel őket, hogy teljes legyen a retro élmény!

A lenti iroda bejárata melletti faliújság szerűség igazán meghökkentő azzal a zöld anyaggal. Kár hogy nincsenek már meg az oda kitett képek vagy dokumentumok.

Az irodában azonban találunk bőven a földön elszórva papírokat. Elsősorban az „Élelmiszer Fogyasztói Naplóból” hever sok szerte szétt. Illetve itt is a zöld padlószőnyeg volt, mint mindenhol a szállón (már ahol megmaradt).

• 
• 
• 
• 

Végül, de nem utolsó sorban ismét egy urbexes műalkotás! A mechanikus seprű a fotellel című csendélettel zárom bemutatómat. Kimondottan örülök, hogy erre jártam, mert ez a retro környezet igencsak magával ragadott. Mint az elején jeleztem, ez csupán a felvezetés volt a szálloda épület csodáihoz. Folytatás a talán következő bejegyzésben. Valamikor…

Felfedezéseim során megfordultam néhány egykori laktanyában is. Alapvetően a lakott településektől távol lévő egykori helyőrségekben akadtak csupán az egykori mindennapi életből megmaradt emlékek. Valami oknál fogva ezeket nem feltétlenül ürítették ki teljes mértékben, illetve talán túlságosan távoliak voltak a fosztogatóknak is. Mondjuk írásom tárgyát képező helyről nem gondolom, hogy nagyon akartak volna hazavinni bármit is. Tekintettel arra, hogy egykori honvédségi könyvtárak közül mutatok be hármat.

Az első helyen érdekes módon a könyvár épülete a katonai területen kívül helyezkedett el. Tehát az őrségen túl. Gondolom ez nem könnyítette meg a könyvtárba járást, mivel ehhez el kellett hagyni a laktanya területét, amit azért tuti hogy csak úgy simán jövök-megyek formában nem lehetett megvalósítani.

 

Viszont cserébe szerintem egy egészen jól – értsd: nem csupán kötelező propaganda termékekkel - ellátott könyvtár lehetett. Mármint a megmaradt könyvek alapján. Kezdem mindjárt a különlegeségekkel! Mert ki gondolta volna, hogy Bradbury-től a Marsbéli krónikákat kölcsönözhették a honvédek, vagy Rákosy Gergelytől A daru című szatírikus könyvet, amely nem kímélte a ’70-es évek bürokratikus abszurd világát?! Én biztosan nem! Bizony látok több más kiadást is az Európa Zsebkönyvek sorozatból, a Magvető Kiadótól, de még a Modern Könyvtárból is! Van ám Karinthy Ferenctől is könyv, illetve Latinovits Zoltán szigorú tekintetét is felfedezem a Verset mondok című könyvének hátoldaláról.

• 
• 
• 

Természetesen akad itt más jellegű könyv is. Állampolgári és honvédelmi ismeretek 1990-ből, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Újítási útmutatója 1993-ból, vagy például Földes Sándor és Kecse Lajos könyve, az Alparancsnok 1981-ből.

• 
• 
• 

Örömmel látom, hogy talán a KRESZ vizsgára is fel lehetett készülni a vállalkozó szellemű katonáknak. Legalábbis erre következtetek a Közúti elsősegélynyújtás című tankönyvből. Véradást is szerveztek és a számomra suliból oly ismerős nagy térképet is látok. Mindjárt kettőt (az egyiket az előtérben találtam). Jó, mondjuk a suliban nem ilyen állapotban volt A Föld országai térkép, azonban mindenképpen nosztalgikus érzés viszontlátni. :D Azt sosem fogjuk megtudni, hogy a Fortés fényképes dobozban milyen fényképeket tartottak...

• 
• 
• 
• 
• 

A következő helyszín egy jóval nagyobb és komplexebb helyen található. Talán ennek is köszönhető, hogy teljesen üres. Azaz távozáskor szisztematikusan kiürítették az egész kócerájt. Mondjuk azért akadt itt különleges látnivaló, azonban nem könyvtár tematikában, így nem térek most ki rá. Ellenben mint látható külön Olvasóterem is állt a katonák rendelkezésére. Az épület ezen része enyhén szólva nincs mindenhol tipp-topp állapotban jelenleg. Egészen egyedi módon néz ki…

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A harmadik helyszínünk viszont nem teljesen üres. Maradt néhány csemege az arra járónak. De első körben ízleljük meg a környezetét. Kedves és barátságos nemde? :D

• 
• 
• 
• 

No, de kukkantsunk be a könyvtárba is, már ami maradt belőle…Sok könyvet nem hagytak itt sem.

Csodás propaganda fotókra bukkanhatunk a múltból. Az egészben csupán az a megdöbbentő, hogy ezt tényleg komolyan gondolták! A „Fiatal katonák a hadtörténeti múzeumban” feliratú képen észrevettétek hogy a múzeumpedagógusnak vélt hölgy kezében egy hatalmas bot (pálca) van? Ki merne nem figyelni ilyen esetben?! :D Ami szintén feltűnt, hogy a képeken nagyon sok az ázsiai vonású katona. Vajon mi lehet az oka? Jó, a „Koreai Néphadsereg művészei” képnél érthető.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

No nézzük milyen remekbe szabott könyvek maradtak ránk: „A haza és a szocialista rendünk védelméért” sorozatból tankönyv, foglalkozásvezetői segédkönyv és köztük egy üres Algopyrines doboz. De ne aggódjatok, megvan a levél is belőle, bár hiányzik pár pirula… A Politikai Vitakör 85/23-as száma bizonyára nagy olvasottságnak örvendhetett a sorkatonák körében… :D Azt még csak találgatni sem tudom, hogy mivel tudták megtölteni a „Az eskü egész életre kötelez” című tankönyvet. Mindenesetre kicsit kitakarja Zalka Mátét, remélem nem haragszik meg érte. Viszont örömmel konstatáltam, hogy a bűnmegelőzéssel már 1985-ben a Magyar Néphadseregben is komolyan foglalkoztak. Különben miért adták volna ki a „A sorkatona bűnözése megelőzésének társadalmi és politikai eszközei” című kötetet. Aki ezt a címet kitalálta… aki pedig jóváhagyta… Uhhhh! De nem csak a bűnt szerették volna megelőzni, hanem a dohányzást is. Szerintem nem sok sikerrel.

• 
• 
• 
• 
• 

Ilyen képet ma már biztosan nem tennének ki középiskolásokról, mint amelyik ez az építőtáboros. Csúnya balhé lenne belőle! Mindenesetre érdekes kontrasztban van a lányok és a katonák öltözéke. Valaki nagyon „mókás” kedvében volt amikor ezeket a képeket válogatta ki megjelenésre.

A végére pedig egy kis extra kulturális lehetőség. „A nagy briliáns valcer” című Paál István rendezte szlovén színdarab plakátja. Nem egy könnyű darab, nem tudom mit szólhattak hozzá a sorkatonák. Képzeljétek el, vannak benne „obszcén szavak” amin egyes nézők felháborodtak… :D

https://www.veszpremtv.hu/regi-idok-mozija-65-resz/

http://beszelo.c3.hu/keretes/drago-jancar-1948

A bemutatott helyek természetesen több minden felfedeznivalóval szolgáltak és örömmel konstatáltam mindegyik esetben, hogy erre jártam. Sőt! Volt, ahova vissza is mentem. De nem az volt a célom, hogy a teljes laktanyákat bemutassam. Írásomban szerettem volna számotokra bemutatni néhány helyőrségi könyvtár megmaradt emlékét pár pillanatképpel és személyes benyomással fűszerezve.

Természetesen roppantul izgalmas egy elhagyatott gyár, üzem felkeresése. Az ottmaradt gépek csodálata, a fellelt egykori dokumentumok közötti kutakodás erőteljes vonzerőt jelent a felfedezőknek. Azonban rendre megfeledkezünk a portákról, mondhatni átrohanunk rajtuk. Pedig egykoron az ott dolgozók voltak a gyárak első és rendíthetetlen bástyái. Jóváhagyásuk nélkül nem léphetett vagy hajthatott be senki! A portással ezért is igyekezett mindenki jóba lenni, aki emiatt érthető módon bizalmatlan volt az emberekkel. Ráadásul eléggé korlátozott volt a mozgástere, szinte be volt zárva a fülkéjébe. Így alakultak ki a sajátságos és sokszor egészen egyedi mikrokörnyezetek a portásfülkékben.

Tehát hagyjuk most a gyárat, nézzétek meg velem a portásfülke épületét és környékét!

• 
• 
• 

A kapun és a sorompón kívül (aminek a karja már nincsen meg, csak a doboza) egyetlen gyári portás nem maradhatott tükör (2 db!) és figyelmeztető tábla nélkül.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A tábla már csak azért is fontos volt, hogy szabályszegés esetén, elég volt csak rámutatni. No meg nem kellett elszajkózni minden egyes újonnan belépőnek hogy mit nem szabad. Vagy esetleg azért mert ha minden nap találkoztak vele, akkor szépen rögzülhetett a dolgozók tudatában? Nem tudom… De ha jól látom, a gyár területén csak semmi száguldozás! Megértem. Ne itt éljék ki (avagy múlt időben) Forma-1-es hajlamaikat a sofőrök. Másrész tilos volt fényképezni az üzemben. Azaz fényképezőgépet bevinni. Vigyázni kellett ám az ipari titkokra!!! No de itt féltek a tűztől is, de nagyon! Nem véletlen, hiszen vegyi üzemről van szó. Mondjuk ha belegondolunk hogy anno milyen sokan dohányoztak, nem lehetett könnyű betartatni ezt a szabályt.

No, de nézzük mi kell még a portához. Sok fény természetesen, hogy elmondhassa a portás bácsi a meséből jól ismert mondatot: „Hogy jobban lássalak!”.

• 
• 

Illetve amire senki nem gondolt, az nem más, mint egy térkép a falon az üzemről némi idegennyelvű felirattal. Mára már jócskán megkopott. Szegény idegeneknek kísérő nélkül ez alapján kellett eligazodnia a telepen…? Bár erősen kétlem, hogy ha fényképezőgépet nem lehetett bevinni, akkor csak úgy egyedül bóklászhatott egy idegen egy vegyigyár telephelyén… De akkor minek a térkép?!

A gyár jellegéből adódóan, itt is kellett hogy legyen egy hordó a „Szenyezett felitató anyag”-ból.

• 
• 

No és természetesen a porta épülete kellően el van látva ablakkal, biztosítva a lehető legjobb kilátást. Viszont szigorúan tükrös felületű ablakkal! Így aztán én is ott vagyok a képen. :D

Akkor lépjünk be az épületbe, hiszen ez nem olyan kicsike portásfülkécske ám!

• 
• 

Az ablak alatt hogy kéznél legyen, némi sufnituning módon csavarokon lógtak egykor a kulcsok filctollal feliratozva… Fura, de így gondolom nem kellett állandóan a kulcsos szekrényhez rohangálni. Mára viszont asztalon szétszórva hevernek. Valaki ellenállhatatlan késztetést érezhetett erre ezek szerint. Vagy csak simán nem szereti a rendet és ezért szórta szét. De nini! Egy régi (de nem réges-régi!) 2 Ft-os érme! Sikerült homályos fotót készítenem róla. Bocsi!

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ami viszont nagyon meglepett az az, hogy a portás anime rajongó volt. Legalábbis erre utal az a számtalan felragasztott matrica a kulcsok közelében. Miyazaki Hajao (avagy Mijazaki Hajao) filmjéből láthatunk kis bemutatót. Nekem úgy tűnik hogy Chihiro Szellemországban magyar címet viselő animeből vannak a karakterek. (a film néhány elismerése: Oscar-díj, Aranymedve-díj, Japán fesztivál legjobb film!) A Mester amúgy a közelmúltban töltötte be 84. életévét.  https://hu.wikipedia.org/wiki/Mijazaki_Hajao

• 
• 

No, de nem ez az egyetlen érdekesség itt! Az unalmas órákat olvasással töltötte el anime rajongó portásunk. Például Pável Fjodorovtól a Dovator tábornok című könyvet olvasta. Ez egy 1954-ben kiadott 525 oldalas könyv, antikváriumokban ezerpárszáz forintér hozzá lehet jutni. Már akit érdekelnek a II. világháború harcai szovjet szemszögből. Aztán ott van Bárány Tamástól a Húsz év című regény. Ez sem mai kiadás! 1953-ban adták ki ezt kötetet, azonban több kiadást is megért annak idején. Antikváriumokban szintén fellelhető valamelyik verziója, eléggé különböző árakon.

• 
• 

Amit még megtudhatunk, hogy bizony saját porszívóval is rendelkezett a porta. Nem is akármilyennel! Philips P84 Electronic porszívóval! Képzeljétek, még mindig lehet kapni hozzá porzsákot is! Időtálló darab lehet. De nem próbáltam ki. Valószínűleg áram sincs a telephelyen.

• 
• 

Igazolványt is találtam 2008-ból, amely feltételezhetően a belépéshez volt szükséges.

Menjünk csak beljebb, nézzük meg mi van arra. Valószínűleg az étkező, pihenő helység lehetett valamikor. Illetve nyilvánvalóan vannak a vizesblokkos helységek is, de azokat nem viziteltem le.

• 
• 

Azt gondolnátok, hogy ennyi volt? Neeem! Van bizony Váróterem is. Nem is akármilyen! Persze nem a porta épületében, viszont igazi apokalipszis utáni állapotban találjuk. Nem is fűzök hozzá kommentárt. Nézzétek és csodáljátok! Nekem a kedvencem a nyújtott „S” alakú fűtőtest!

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A telephelyen jártam már korábban, azonban mint kiderült, akkor nem fedeztem fel mindent. Ami nem is csoda, hiszen rámsötétedett. Második alkalommal viszont alaposabb voltam! De ahogy hallom, sajnos azóta még rosszabb lett a helyzet. Rongálás és a fellelhető dolgok eltulajdonítása… Örülök, hogy még akkor jártam erre, amikor még bőven volt mit látni! Talán majd a telep többi részéről is beszámolok. Egyszer. Majd. Talán. 😊

 

Egy szőlőkkel borított hegyoldal kanyargós útja mentén szomorkodik egy egykor szebb napokat látott hotel. Vagy méretét tekintve inkább hotelecske. Bezárását követően számomra úgy tűnt, hogy nem anyagi haszonszerzésből látogatták meg elsősorban. Illetve valószínűleg azért, csak éppen nem leltek kívánatos dolgokra. A berendezési tárgyak elég jól megmaradtak. Viszont az esztelen rongálás… Nézzétek csak!

Bár a bejárati ajtót eltorlaszolták, az üvegen pontosan látszik, hogy nem térbeli amőbázás miatt vannak kitörve a kisablakok. A csöppnyi recepciós pultra is jutott az üvegcserepekből. A parkettáról nem tudom eldönteni, hogy vajon azért van ilyen állapotban mert el akarták vinni, vagy…. nincs ötletem. Mert beázás nyomait nem látom. Rongálásét annál inkább. 2007-es programajánlót és árlistát is kikészített valaki előttem ottjárt urbexes a pultra. Úgy tűnik 3 csillagos volt a hotel egykoron. Tornai Pincészet boraiból jól betárazhattak…😊A cserépkályha mindenesetre nagyon menő! Ráadásul nem az egyetlen az épületben!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 No de nézzünk körül a földszinten! Bizony újabb cserépkályha pár karácsonyi dísszel és egy kandalló az amúgy alaposan kiürített irodában! A wc ajtón lévő képet elnézve, csak reménykedni tudok, hogy ez a dolgozói részen volt, mert egy 3 csillagos szállodába elképzelni sem tudok ilyet a vendég szakaszon.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Természetesen a Társalgót sem kímélték a vandálok. Olyan érzésem van, hogy itt erejüket próbálgató, energiától túlfűtött kamaszok járhattak, annyira céltalannak tűnnek a rongálások nyomai számomra. Itt találtam a legnagyobb cserépkályhát is. Szerencsére ezeket nem bántották! Szeretem a cserépkályhákat, az apai nagyszüleim házában bizony azzal fűtöttek. De nézelődjünk csak tovább mielőtt elkezdek itt nosztalgiázni!

• 
• 
• 

A földön néhány érdekességre is bukkanhatunk. Jó, Budapest telefonkönyvet láttam már, de hogy pl. az American Royal Club Card katalógus még nem jött velem szembe sehol, az biztos! Úgy tűnik nem azonos helyekre jártunk. :D Mindenesetre egy 2004-es katalógusát egy netes antikváriumban megtaláltam leárazva 970 Ft-ért. Te jó ég! Ki ad ki ezért pénzt????? Alapvetően arról szólt ez a hangzatos nevű dolog, hogy pénzért kiváltotta valaki ezt a kártyát, amire aztán a szerződött helyeken különféle kedvezményeket kapott. A korszakra jellemző módon telefonmarketing útján értékesítették a kártyákat.

• 
• 
• 
• 
• 

 No, térjünk vissza a hotelhez és nézzük meg a szobákat odafent! Ne legyen illúziótok, itt is rongáltak. A tükör lehetett a legnagyobb ellenségük. Lehet hogy ennyire ronda volt az egyik illető, hogy nem bírt szembesülni önön csúfságával és inkább ripityára törte a tükröt?! Nem tudjuk meg, a tükör nem őrizte meg rusnya képmását. A fotó viszont a cipőmet a tükörben igen. :D

• 
• 
• 

A TV-kel valószínűleg erődemonstrációt tarthattak, vagy sosem láthattak még képcsöves TV-t és kipróbálták hogy milyen nehéz is valójában. Mert amúgy minek kerültek le a földre? Külön örülhetünk hogy ezeket nem törték össze. Egy képzeletbeli vállveregetést küldök nekik ezért.

• 
• 
• 

Az ablakok viszont itt sem feltétlenül úszták meg a rongálást, ahogy az egyik telefonkészülék kagylója sem bírta ki a padlóval való találkozást. De nini! Egy szállás árlista 2010. októberéből! Azoknak pedig akik az Újszövetséget a padlóra dobták és még rá is léptek... hmmm, hát gondolom nekik külön helyük van a Pokolban. Azért a fenti részen némi beázás és penészedés nyomai láthatóak. Az ágybetétek (pedig nem olcsó dolog) a helyükön, viszont a lámpabúrák esetében némi hiány tapasztalható.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Maga a hotel a cserépkályhák kivételével nem volt különösebben vonzó és nem nyújtott extra élményt számomra. Alapvetően az elhelyezkedése miatt vált érdekessé, ami miatt felkerestem. A pinceétterme és a kültéri medencéje ki is maradt számomra, de nem hiszem hogy még egyszer erre járok hogy bepótoljam ezt a hiányosságot.

• 
• 
• 

 

Az urbex élményt alkalmanként hátrahagyva elmegyek hivatalos eseményekre, bejárásokra is. Kétségtelen hogy ilyenkor nincsen meg a szokásos izgalmi faktor, nincs olyan adrenalin löket, mint egy elhagyatott hely felfedezésekor. Viszont megvan az exkluzivitás élménye, hiszen bármikor nem lehet ezeket a helyeket meglátogatni. Betörni viszont nem fogunk. Legalábbis én biztosan nem!

Ilyen legális bejárásra kiváló alkalom az évben a Kulturális Örökség Napja. Sokat logisztikáztam, hogy lehetőleg mindenhova eljussak ahova szeretnék. No meg persze gyorsnak is kellett lennem, mert a helyekre való bejutás legtöbbször regisztrációhoz kötött meghatározott keretlétszámmal. Írásom tárgyához viszont nem kellett semmi ilyesmi, így köztes célként terveztem be két fixált időpont között.

Ha nem állt volna egyenpólós emberke és nem lett volna logós zászló az amúgy teljesen jellegtelen vasajtó előtt, akkor biztosan nem tudom, hol lehet bejutni. Belépve viszont egy csodahelyre kerültem! Gyorsan tisztázzuk mi is ez a hely: a bejövő áramot a villamosok működéséhez szükséges árammá alakítja át. Nyilván van ilyen funkciójú hely több is Budapesten. Na de még egy olyan, mint ez, nincsen! Az épület 1908-ban épült és belépve azt látom, hogy jobbra elkerített részen a jelenleg működő berendezések teszik a dolgukat. Balra viszont elképesztő fém monstrumok és mindenféle analóg kijelzőkkel ellátott csodák sorakoznak kiállítási tárgyakként. No meg egy maroknyi ember csoportosul egy klasszikus kék köpenyes mérnök bácsi köré, aki engem is villámgyorsan elvarázsolt mondandójával. Valójában alig értek belőle bármit is, de bizisten hogy ha ő lett volna a fizika tanárom gimiben, biztosan több minden megmaradt volna a fejemben a tananyagból. Tátott szájjal hallgatom, ahogyan teljes beleéléssel mesél a gépekről, magáról az áramátalakítóról. Egy csoda ez a bácsi! Látom ahogy az ott dolgozó és a berendezésekre is vigyázó szakik tisztelettel tekintenek rá, ha felé téved a tekintetük.

A bácsi az 1911-ben készült Simens dinamót működés közben is bemutatja! A gép teljesítménye 1.000 kW és 1912-től egészen 1970-ig használták és mint láthattuk, még jelenleg is üzemképes!!!!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Majd a vele szemben lévő kisebbet is megcsodálom. Ő közben folyamatosan mesél és mesél.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy nagyon nem fémből készült fura kapszula is ott sorakozik. Nem más, mint egy mini bunker. Mert bizony a II. világháború alatti légiriadók során a dolgozó nem mehetett óvóhelyre. Így ide bújt be gyorsan, ha veszélyes volt a helyzet. Klausztrofóbiás ember ezek szerint háborús helyzetben nem dolgozott itt…

• 
• 
• 
• 

Miután megcsodáltam már minden tárgyat lent, addigra teljesen elengedtem hogy bármit is értsek abból amit a bácsi próbál megértetni velünk. Egyre türelmetlenebbül vártam, hogy feljussak az irányítópulthoz. Aztán miután feljutottam, arra vártam, hogy elmenjen végre onnan minden látogató és fotózhassam ezt a csodát. Illetve tudjam nyugodtan bámulni, befogadni. Az egyáltalán nem zavart, hogy semmit sem értek abból, hogy melyik kapcsoló mire való, vagy a műszer mit mutatott. Egyszerűen imádom az ilyen régi ipari berendezéseket. Bámulom a csodálatos esztétikáját, a sok analóg kijelzőt, kapcsolót, tekerentyűt. A mérnöki csodát. Elgondolkodtat a dolog, hogy pl. anno a Pirx egyes részeit forgathatták volna itt is és akkor kevesebb citromfacsaró vagy kávéfőző lett volna benne és jobban is nézett volna ki az egész… Sok képet készítettem, teljesen beleszerettem ebbe az irányítópultba!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Vele szemben lévő szekrényeken a feliratok segítenének (ha érteném…) eligazodni, hogy mi is a funkciójuk. Mondjuk a „Visszavezetők mérőmezeje” nyilván nekem nem mond semmit, azonban pl. a „Belső Gubacsi út”-ról legalább sejtem, hogy az ott lévő vezetékekről adott információt. :D

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Találok még két régi Budapest térképet is. Szeretem a régi térképeket böngészni, összehasonlítani a jelen állapotával egy-egy helyet.

• 
• 

Az irányítópult végén van egy fülke, amiről nem esett szó. Mármint a tájékoztatás során. De azért én benyitottam. A telefonhoz nem mertem hozzányúlni, mivel a felirat szerint forró… :D De legalább értelmet nyert számomra a „forró drót” kifejezés! Klassz tekerős telefon. Nekem volt szerencsém ilyet élesben használni valamikor régen…

• 
• 
• 
• 
• 
• 

De ha már telefon. Az irányítópultnál egy oszlopra szerelve is van ám egy! Nézzétek csak micsoda gyönyörű régi darab! Mellé tettek néhány korban és témában hozzá illő táblát is. Imádnám ha az irodámban egy ilyet használhatnék! Az a csengő rajta…! Annak aztán van hangja!

• 
• 
• 
• 

Persze a telefon után visszatérek az irányítópulthoz és csak bámulom-bámulom bamba vigyorral. Szerencsére a látogatók távozóban, itt fent nincsen senki, csak oldalt két szaki, akik vigyázzák a gépeket. A merengésből az újabb érkezők zaja zökkent ki, akiknek újra elkezd mesélni a mérnök bácsi. Kicsit lemegyek még közéjük, belehallgatok a tájékozatóba. Főleg, mivel az elejéről lemaradtam. Aztán nehéz szívvel, de indulok tovább. Vár a következő hely, ahova viszont időbe oda kell érnem.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nagyon örülök, hogy eljutottam ide. Terveim szerint jövőre is erre járok!

 

Egy másik megye, másik város, másik  textilgyára, mint amit korábban bemutattam. De most nem is a gyárról lesz szó, hanem az igazgatósági épület alatt található óvóhelyről. Illetve hogy pontosak legyünk: „A” Óvóhely – Légoltalmi központjáról. Ami extra meglepetés volt számomra, hiszen alapvetően az igazgatóságot készültem meglátogatni. Aztán úgy adódott, hogy a pinceablakon volt célszerű a bejutás és ott nem csupán egy egyszerű pincére leltem, hanem nagy meglepetésemre egy óvóhelyre. Eredetileg az 1900-as évek elején épült az akkori textilgyár irodaépületének, de azt nem tudom, hogy a lenti részt akkor is óvóhelynek szánták-e. No, de lássuk mit találtam!

Nem, nem a képen látható ablakon jöttem be. Kevésbé volt komfortos a bejutásom, annál az ablaknál ugyanis nem volt létra. :)

Néhány szűk folyosó, a szokásos levágott vezetékek, hiányzó ajtók, fém vagy alumínium szerelvények bontása… Bár meglepő módon nem szedték le mindet. Pedig ahhoz képest hogy mióta üresen áll… No meg a telefonom árnyéka az egyik képen. :D

• 
• 
• 
• 
• 

Oh, de nézzétek! A központi fűtés fűtőteste fent van a plafonnál... Ilyet sem láttam még! Mondjuk fűtőtestet sem nagyon óvóhelyeken.

Valakik fentről lehoztak egy doboznyi floppy lemezt. Nem teljesen értem a motivációt… Például a vállalat 2002-es évének lementett anyagai első gondolatra minek kellettek valakinek?! Aztán nyilván rájött, hogy semmire és itt hagyta? Ennél rejtélyesebb a Magyar Közlöny kötetbe kötött 1997. évi I. részének jelenléte idelent (a többi fent a Gazdasági igazgató irodájának padlóján található sok más jogszabályi gyűjtemény társaságában). Miért pont ezt választotta a sok-sok kötet közül és miért hozta ide le valaki???  Rejtély!

• 
• 
• 

Tovább folytatódott a nehezen magyarázható tárgyak feltalálása. Egy igazi bőrfoci a múltból! Mondjuk Puskás Öcsi bácsi aláírását hiába kerestem rajta, de akkor is egy réges-régi emlék. Unalmas órák eltöltésére szolgált volna egy esetleges légitámadás bekövetkeztekor? Hmmm…

Megtaláltam a szellőző berendezés maradványait is, szerencsére nem szedték még teljesen széjjel. Mellette fa ládák a címben említett cirill betűs feliratokkal. Nehezen olvasható, de úgy tűnik valakik fém dolgok tárolására használta ezt a példányt.

• 
• 
• 
• 

Aztán az egyik elágazásban jópár úgynevezett AVB szűrőre leltem. Ami a szellőző berendezéshez kellett. Rajta természtesen cirill betűs feliratok, mivel szovjet gyártmányok. A fa ládák is hozzájuk tartozhatnak, mivel eredetileg abban szállították ezeket.

• 
• 
• 
• 
• 

De nem csupán ott leltem ilyen szűrőre, hanem egy külön helységben is. Hiába no, egy óvóhelyen baj esetén nagy szükség van erre!

• 
• 
• 

Aztán persze a szellőző vészkijárat, amely sok urbexes számára lehet ismerős…Na, ez nem a le/felmászós hely itt.

Azokat a menzás konyhára emlékeztető kiadóablakokat nem teljesen értem, de mivel nem vagyok képben az óvóhelyek használatát illetően, így aztán nem is találgatom hogy mi célt szolgálhattak.

• 
• 
• 

A döntött asztalról viszont el tudom képzelni, hogy mindenféle menekülési tervet tartalmazó térképet tartottak rajta. Amúgy természetesen fogalmam sincs mire használták valójában..

No igen. Itt egy ismerős kép. Már aki olvasta a páncélszekrényes bejegyzésem második részét. Bizony itt leltem rá a borzasztó állapotú Friedrich Wiese in Wien páncélszekrényre (további képek ott találhatók). Illetve ez az az óvóhely, amely annak a bizonyos polgárvédelmis dolgozónak a kezelésébe tartozott akinek a páncélszekrényét bemutattam az említett bejegyzésben. 

Nagy ez a pince… a következő helységben furcsa fa ládák cirill betűs feliratokkal. Nézzük csak meg közelebbről! Egy fémdarab (zöld, csak szólok…!) van ráerősítve mindegyikre. Ezt még én is le tudom fordítani. :D „Dokumenty” – ha jól ejtem. Szóval dokumentumok tárolására szolgáltak. Jelenleg üresen várják a baráti szocialista országok papírjait. Sok türelmet hozzá!

• 
• 
• 
• 
• 

Ez egy egészen fura rész, de kimondottan dizájnos ezekkel a tárgyakkal. De azért óvóhelyként fura számomra hogy ennyi ablaka van a felszín felé. Hogy óvott volna meg így bárkit is?!

• 
• 
• 

Aztán egy lépésnyire a nyitottabb térben két egykor gyúlékony folyadékot tartalmazó hordóban iratokat láthatunk (tudom, a papír is gyúlékony). Kicsit belekotortam, ezek bizony céges papírok. De miért kerültek ide le, amikor fent százával hevernek mindenfelé a gyár hivatalos iratai?!

• 
• 
• 
• 
• 

Láthatjuk még az egekig magasztalt nagyasztalt (tényleg, minek ide egy ilyen nagy asztal?) és a szellőző leszerelt darabjait, amiket végül nem vittek el. No és a takarító részleg. Egészen megkapó csendélet lett belőle.

• 
• 
• 

Majd pedig a ki/be/feljárat. Kiértünk a pincéből!

Itt van ez a csodás biztonsági ajtó, amelyen a feliratok kétséget sem hagynak afelől, hogy hol jártunk eddig. Ahogy lépkedünk a lépcsőn oldalt a csempén felfedezhető valaki vicceskedése, amely ismerős lehet annak, aki követi az Insta oldalamat.

• 
• 
• 
• 
• 

A lépcső alatt egy szemmel láthatóan lőfegyverrel lyuggatott vödröt találtam. Nem is tudom mit mondjak erre… Így is csak tettem fel sorban a költői kérdéseimet a bejegyzésben. De most komolyan. Egy vödörre lövöldözni?! Itt? Miért????? Az elvtársak nagyon unatkozhattak...

De hogy folytassam a „nemértem” dolgokat, ez a német nyelvű szöveg vajon milyen dokumentum része lehetett?

Alapvetően irodaépületre számítottam (az is meglett feljebb) és óvóhelyet is találtam. Igazán kellemes meglepetés ért már rögtön az épületbe jutást követően. Kifejezetten különlegessé vált így a hely számomra. Nagyon örülök hogy erre jártam!

 

 

Az előző bejegyzés egy kastélyszállóban ért véget. Láthattatok néhány érdekes és teljesen különböző páncélszekrényt, széfet. Ha elolvastátok linken lévő bejegyzést is, akkor tisztázódott számotokra, hogy mi a különbség széf és páncélszekrény között. Ha valaki nem emlékszik rá, vagy most csatlakozott volna hozzánk, akkor az előző bejegyzés bevezetőjében megtalálja a kérdéses hivatkozást. Ezzel a tudással felvértezve folytassuk kalandozásunkat a páncélszekrények/széfek között. 

No, üljünk fel gyorsan a nosztalgia bársonyos hullámaira és idézzük fel a „régen minden szebb és jobb volt” közhely mantrát. Majd pedig csodáljuk meg a múlt eme két (!) remekét és egy számomra meghatározhatatlan példányt, egy a rendszerváltást valameddig túlélt megyeszékhelyi textilgyár irattári, illetve igazgatósági épületében.

Nem is akármilyen páncélszekrény az első alanyunk, hiszen tűzmentes fából készült vasburkolatú. A korabeli sajtóban ilyen nyomát találtam a származási helyének:

„Bars. Közművelődési és Társadalmi Hetilap, Egyszersmind Barsvármegye Hivatalos Közlönye” VII. évfolyam. 9. szám. Léva, 1887. február 27. A „Rövid hírek” rovatban olvasható miszerint ”Eléghetetlen pénzszekrényt talált fel Tánczos Rezső hazánkfia, bécsi pénzszekrény gyáros. Találmánya - mint mondják – nagy előnnyel bír a Wertheim-féle szekrények fölött.”

https://epa.oszk.hu/04400/04452/00325/pdf/EPA04452_bars_07_evf_09_sz_1887_februar_27.pdf

Igazi történelmi kuriózum! Ilyesmit a hozzám hasonló átlagember csupán csak múzeumban láthat kellő távolságból! Elképesztő belegondolni is, hogy milyen kalandos élete lehetett az eltelt hosszú-hosszú évek során. Valószínűleg átlépett két századfordulót, túlélt két világháborút, végigdolgozott többféle rendszert, átélt számtalan költözködést - és hát, ahogy elnézem – funkcióváltást is. Egy folyosón nem túl méltó helyen várja sorsát.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nézzünk csak bele, milyen fontos iratokat tároltak benne:

• 
• 
• 

A másik különlegességet az igazgatósági épület óvóhelyként kiépített és használt pincéjében találtam, amely a gyárban dolgozó polgárvédelmis fennhatósága alá tartozott. A helyből adódóan sokkal de sokkal gyalázatosabb állapotban van. Egyrészt más gazdái is lehettek pályafutásának vége felé, mint kollégájának, illetve zárva hagyhatták ott és ez bizony romantikus lelkületű gazfickókat barbár tettekre sarkalta. Sajnos csúnyán elbántak vele. Ha megnézzük, az egyik ajtó belső oldalán egyértelmű információkhoz juthatunk mivel is van dolgunk. Bizony ez is 1900. előtt készült igazi régiség! Friedrich Wiese (in Wien) típusú páncélszekrény! Kicsit kutakodtam, a feltalálóról és gyártóról innen olvashattok bővebben:

https://www.greetingsfrombudapest.hu/blog/egy-pancelkazetta-tortenete

Ahogy nézegettem a Google találatokat, bőven használatban lehetnek még ilyen csodák felújított állapotban.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Volt itt egy harmadik is! No, akkor fűzzük csak össze, hogyan kapcsolódnak egymáshoz azonkívül, hogy egy gyártelepen találhatóak. Ez a páncélszekrény a Tánczos féle szekrénnyel szemben lévő irodában található. Az iroda a polgárvédelmis dolgozóé volt, hozzá tartozott az az óvóhely, ahol a Friedrich W. féle szekrényt találtam. Sikerült érthetően leírnom?

Úgy tűnik, hogy ez a szekrény is eredetileg zöld színben pompázott. Nézzétek csak a közeli képet és a hátsó oldalát. Szerintem egyértelmű. Amúgy pedig faerezet utánzatú roppant csúnya - szerintem - festést kapott. Eredetét tekintve a belső oldalon fejjel lefelé (!) olvasható írás adhat némi támpontot: "Wm. Muster A.". Addig eljutottam, hogy a Wm az Wertheim rövidítése és a "muster" németül a "mintát" jelenti a fordítóprogram szerint. De itt megállt a tudományom. Valakinek ötlete esetleg?

Mindenesetre romantikus lelkületűek itt is azt gondolták hogy fenemód értékekre bukkanhatnak és jól felfeszítették. Szemmel láthatóan használójának nem felelt meg hogy sima egyterű páncélja van, elhelyezett benne egy polcot. A műhelyben simán elkészítették számára. Sőt, még címkéket is ragasztott rá, nehogy elfelejtse mit hova kell tennie. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szerencsére a csalódott emberkéink benne hagytak pár iratot, így kis betekintést kaphatunk abba, hogy mit rejtett a szekrény. Nyilván nem pénzt, aranyat, értékpapírt és hasonló földi hívságokat, hanem a polgári védelem számára fontos dokumentumokat a gyárral kapcsolatban. Ahogyan azt minden épeszű ember gondolja véleményem szerint.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt az ideje, hogy visszatérjünk a 20. századba egy vidéki állategészségügyi telep elhagyatott ámde zsúfolt irodahelységébe. Bizony ott áll sziklaszilárdan, ránézésre érintetlenül szokásos zölden (Tényleg! Tudja valaki hogy elsősorban miért zöldek ezek a páncélszekrények????), kis terítővel a tetején…Mintha némi feszítés nyomot látnék a zár magasságában az ajtón. De úgy tűnik hamvában holt kísérlet lehetett. Vajon azóta próbálkoztak a kinyitásával hogy ott jártam?

Miközben a vidéket járjuk, térjünk be egy el nem készült vadászkastélyba. Vagy kastélyszerű, de be nem fejezett épületbe. Ebben az esetben egyértelműen kijelenthetem, hogy faliszéfről van szó, nem páncélszekrényről. De ezt tudja mindenki, aki az előző bejegyzés elején beillesztett linken lévő szöveget olvasta. Kifejezetten kreatív megoldás szerintem az elhelyezése. Nem tudom, hogy a sérülései nyitásos próbálkozások eredménye lehet-e. Mindenesetre nagy fantáziával kell rendelkeznie annak, aki azt gondolta, hogy egy elhagyatott és be nem fejezett épület zárt széfjében bármilyen értéket talál…

Ismét egy különlegesség, avagy egy korábbi bejegyzésemben már említett legextrémebb helyszínen talált páncélszekrény. Amiről most már tudjuk, hogy faliszéf! :D Hogy hol járunk? Természetesen Magyarországon. Egy egykori szovjet katonai terület kétszintes földalatti bunkerében, melynek bejáratát elföldelték, így a szellőzőn másztunk le hajdanán. Urbexes körökben nem igazán ismert szerintem a hely, viszont a katonai, illetve exszovjet mániákusok, esetleg környékbeli jólértesültek biztosan meglátogatták. Hogy ki gyújtotta fel, fosztotta ki és rongálta szét a helyet, azt sejteni sem sejtem. Lehetséges, hogy maguk a kivonuló katonák tették meg az első ilyen jellegű lépéseket, de az is lehet, hogy a korábban felsoroltak közül valaki. Mindenesetre elég lepusztult állapot fogad minket. A széfet a falból kibontották, az ajtaját felfeszítették. Hogy szupertitkos Varsó Szerződéses iratokat nem találtak benne, azt biztosra veszem. Ha volt humoruk a korábbi gazdáinak, akkor csak hagytak valami meglepetést a lelkes kincskeresőknek!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Azt hinnétek, hogy csupán egy alkalommal jártam olyan helyen, ahol több páncélszekrényt találtam?! Pedig nem. A helyszín egy egykor népszerű étterem és diszkó, amely nyilvánvalóan hatalmas forgalmat bonyolított le fénykorában. Az mondjuk érdekes kérdéseket vet fel, hogy az egyik páncélszekrény mit keres a konyhai részen. Kik és miért vitték oda? Illetve ha már odavitték miért hagyták ott? Persze zöld, és ha jól azonosítom, akkor Toldi Botond nevű tárgy.

Erről egy kis információ az érdeklődőknek:

https://movers.hu/pancelszekreny-szallitas/toldi-pancelszekreny/

Szegényt valaki kék festékkel megjelölte, nem tudni, hogy köze lehetett-e a nyitási szándékhoz, vagy csupán egy unatkozó tinédzser munkája.

• 
• 
• 

Társát, mondhatni ikertestvérét az irodai részen a pénzügyi ügyintéző egykor ráccsal is védett részlegén találhatjuk. A rácsos ajtót szétfeszítették a páncélszekrényt szemmel láthatóan megdolgozták, de hogy sikerült-e kinyitniuk, azt nem tudom utólag megállapítani. Szemmel láthatóan dacolt a gazokkal!

Ismét egy nagy múltú (hű de sok ilyen van...) gyárunkhoz térünk be egy kis időre. Valamikor az 1920-as években alapították, sokáig túlélte a történelem viharait. A szocialista időkben olyannyira sikeres volt, hogy a termelés nagyon magas százalékát exportálták a világ minden tájára! Na de térjünk vissza témánkhoz. Annak idején itt sem gondoltam még páncélszekrényes gyűjteményre, így aztán nem is keresgéltem nagyon. Pedig egy ilyen helyen biztosan több példányt is fellelhettem volna. Utólag okos az ember... Semmi meglepetés, ez is egy modernebb gyártású - természetesen - zöld példány kinyitva. Nem emlékszem erőszakos nyitás nyomaira és sajnos több fénykép sem készült. Még ott heverészik benne néhány irat nagyjából úgy, ahogy hagyták az itt dolgozók. Egyik napról a másikra zárt be a gyár. Legalábbis a dolgozók nem tudtak róla előre. Egyszer csak közölték velük, hogy holnap nem kell már bejönni. Ezt a helyi idegenvezetőm mesélte nekem. 

Végül, de nem utolsó sorban egy olyan ipari telepre látogatunk el, melynek szintén a messzi-messzi múltba kezdődött a karrierje. Túlélte a világháborúkat, a rendszerváltást is, de aztán… Szóval az irodaépületében – természetesen zöld színben – találjuk tárva-nyitva ezt a hatalmas páncélszekrényt. Valakik annyira szerették volna, hogy még a falat is kibontották érte! Nem tudom, hogy egykori tulajdonosai nyitva hagyták, vagy szakértőbb kezek nyitották ki, mindenesetre az ajtó belső oldala alapján képet kaphatunk a zárszerkezet működéséről. Kétlem, hogy ottjártam óta elvitték volna, hiába a falbontás. Egyszerűen olyan nehéz, hogy megfelelő daru nélkül a szállítása lehetetlen. Ráadásul emeleten van az iroda.

Kicsit hosszabb lett a mai bejegyzés, mert az első rész megírása óta találkoztam még pár idevaló alannyal. :) Tehát kijelenthetem, hogy pontosan ennyi páncélszekrénnyel találkoztam eddigi urbexes kalandozásaim során. Mint láthatjátok jártam erre-arra, és még a föld alatt is széfet leltem. Bekukkantottam ide-oda, múzeális értékeket leltem. Ígérem, ha ismét összegyűlik egy csokorra való érdekes páncélszekrény – avagy széf – megosztom veletek!

Valamelyik írásomban már megemlékeztem egy pár mondat erejéig az ott talált páncélszekrényről és az abban kincseket remélő romantikus képzeletű rosszemberekről. Utána kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy érdemes lenne kigyűjtenem és egyben bemutatnom az eddig megtalált páncélszekrényeket. Aztán közben rájöttem, hogy egyben nagyon sok, ezért kettészedtem az irományomat.

Persze én is némi fogalomzavarral küszködök, mert amiket bemutatok, azok között könnyen lehet, hogy van széf is. Ami viszont nem páncélszekrény. Érted? Nem? Nem baj, nekem is kellett segítség. :) Például itt lehet olvasni a témáról közérthetően:

https://www.trezor.hu/spg/528452,1085109/Milyen-szempontok-alapjan-valasszunk-szefet-pancel.

Szóval ez alapján az egyik-másik találatom biztosan széf. Lesz itt sokféle látnivaló, akár még a múlt századból is, vagy még korábbról... Az egyszerűség kedvéért páncélszekrénynek hívom most mindegyiket.

Nem minden esetben készült alapos fényképes dokumentáció, mert korábban nem gondoltam arra, hogy egyszer még blogbejegyzést írok a témában. Tehát van, amikor meg kell elégednetek 1 béna fényképpel.

Kezdjük rögtön az elsővel, amit bizony alaposan megdolgoztak ismeretlenek. Egy vidéki élelmiszeripari vállalat kastély jellegű igazgatósági épületében töltötte dolgos hétköznapjait, mígnem tönkrement körülötte a cég. Azt már nem tudjuk meg, hogy zárva hagyták-e magára tulajdonosai és értékek reményében fosztották-e meg ajtajától, avagy a lelkes emberek a fém mivolta miatt vágták le azt róla. Sejtésem szerint ez utóbbi miatt akarták elvinni is. Mint látjátok az ablakig jutottak vele. Nem könnyű, na! Viszont most hogy a helyszínt idézem fel magamban, legutóbbi ottjártamkor mintha már nem láttam volna… Nem emlékszem. Lehet hogy végül sikerült elvinniük?!

A következő helyszínünk egy egykori úttörő (majd rendszerváltást követően anélküli) tábor. Ez most lehet hogy széf. Sőt, megkockáztatom hogy azon belül is faliszéf lehet. Az látszik, hogy itt is serényen dolgoztak a romantikus lelkületűek. Az egyik nyitó fogantyút (vagy hogy hívják) sikeresen letörték, valamilyen eszközzel az ajtót megpróbálták megvágni, majd végül a betonon át akartak hozzáférni. Nem túl sikeresen. Elképzelhető hogy elfelejtett úttörő jelvénykészlet után kutattak? :D

Egy tipikusan kisebb irodai páncélszekrényre bukkanhatnánk egy megyeszékhely egykori nagykereskedelmi raktárépületének irodájában, ha azóta le nem bontották volna. De lebontották. Így a páncélszekrény jelenlegi tartózkodási helye nem ismert. Érdekes, hogy lezárt, kiürített telephelyeken rendszeresen otthagyják ezeket az amúgy valóban dögnehéz páncélszekrényeket. Látható hogy ezt is megpróbálták kinyitni. Valószínűleg nem végeztek előtanulmányt a munka megkezdése előtt, így meglepetésként érhette őket hogy bizony több rétegből áll a céltárgy. Láthatóan feladták a küzdelmet, a gyártó győzött.

• 
• 
• 

Akkor most nézzünk egy nagyobbat és nyitottat végre! Ez egy egykori gyermekváros/gyermekotthon irodájában pihent. Ma már lakópark épülget a helyén, ahogy megemlékeztem róla korábban. Tehát ismerős lehet a kép, aki olvasta azt a bejegyzést. :) Arra már nem emlékszem – és több kép sem készült – hogy pontosan hogy nyithatták ki. Mindenképpen látszik rajta erőszakos próbálkozás. De hogy kincskeresők számára valódi érték lett volna benne, azt erősen kétlem!

Térjünk át egy klasszikusra, amely külföldön készült. Jelenleg is egy nagy múltú épületben - amely a történelem viharait folyamatosan kiállta - az egyik üres, utoljára irodaként használt helységében árválkodik. Valamikor 1900-as évek környékén készülhetett. Legalábbis egy hasonlóról ezt írják egy külföldi oldalon.

https://www.antiketresore.com/antiker-tresor-cassen-fabrik-wien

Eredetileg ez is díszesebb lehetett sejtésem szerint, azonban egy szocialista textil nagyvállalat irodájában mégsem állhat egy arannyal futtatott páncélszekrény. Pláne ha azt egy azóta ellenséges kapitalista országban gyártották….De azért használni használták, arra azért jó volt! :D Az irodákban szokásos „fontos” A4-es papírt ragasztunk mindenre nyomait ezen is fellelhetjük. Ahogyan az erőszakos nyitási szándékot is. Úgy látom, csupán az alsó, amúgy különálló rekeszt sikerült kinyitniuk, aztán kénytelenek voltak feladni.

A következő alanyunk egy bezárt egészségügyi intézményben árválkodik a sarokban valahol a fővárosban. Mókás, hogy körülötte minden bútort elvittek, csak ez maradt ott. Na meg az a mosdókagyló valamiért odadobva. Biztos ennek is megvan a maga története. Ránézésre ez a páncélszekrény sem a szocialista érában készült, viszont jóval kisebb darab és megmaradtak a zárvédő díszek is szerencsére. Illetve majdnem mindegyik… Kulcsot és valami nyeles eszközt is találhatunk mellette, ami arra utal, hogy bizony ezt is megpróbálták kinyitni, szemmel láthatóan nem sok sikerrel. A vonalkódok az sejtetik, hogy nem is olyan régen még használatban volt az épület (naná, ez látszott a többi helységben hagyott tárgyak alapján) és bizony szigorúan leltári tárgy volt a páncélszekrény is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hogy lássátok milyen változatos helyeken lelhetünk páncélszekrényt, látogassatok el velem egy régen bezárt vidéki benzinkútra. Itt kemény melóval kibontották a helyéről a páncélszekrényt (vagy inkább széfet, mert itt most elbizonytalanodtam) és próbálkoztak a kinyitásával, de láthatóan totálisan amatőr módon és felkészületlenül. Ott is hagyták végül valamilyen oknál fogva. Nehéznek biztosan nehéz. Valaki le is fújta azóta, mert azt gondolta, hogy ez úgy jó.... Hogy jelenleg is fellelhető-e a helyszínen, azt nem tudom.

• 
• 
• 
• 

Ha már vidéken járunk, akkor nézzünk be egy egykori kastélyszálló irodahelységébe is. Hát nem egy páncélszekrényt látunk?! :D Nyitva van bizony és lazán a falnak dőlve mutatja meg hogy mi rejlett benne.  Biztosan nagyot csalódtak, akik elsőnek kinyitották, hogy csupán értéktelen iratokat találtak benne. Arra már nem emlékszem és fényképem sincs róla, hogy erőszakos nyitás nyomai fellelhetőek-e rajta. Azt viszont ránézésre mondom, hogy ez a fajta páncélszekrény ma is használatban van rengeteg helyen az államigazgatásban ha jól figyeltek. (a végén még az is kiderülhet, hogy hivatalosan iratszekrény kategóriába sorolják a szakemberek…?)

A felénél túl vagyunk már a páncélszekrényes helyeknek, azonban azért itt vágtam ketté a leírtakat, mert volt olyan helyszín, ahol két páncélszekrényt is találtam. Hogy mi várható még? Az eddig bemutatottnál is régebbi páncélszekrények, lesz természetesen modernebb is és persze különleges vidéki helyszínek (egy extrém, „sosemgondoltamvolnahogyittilyettalálok” is) ahol megleltem őket. Ha érdekel, térj vissza hozzám, én biztosan erre járok. :D

Vannak helyek ahova szívesen visszatér az ember, mert megragadta a hely hangulata és folyamatosan hívja hogy újra és újra felkeresse. Számomra is vannak ilyen urbex helyszínek, ahova többször visszatértem. Vagy megígértem magamnak hogy vissza fogok menni, vagy a távolság miatt csupán visszavágyódom. Ez is egy ilyen hely. Egyszer jártam itt és ha még nem bontják le, bármikor visszamennék. Nem tudom megmondani hogy pontosan mi fogott meg benne. Elsősorban az a hosszú folyosó, amely egyszerre hívta elő belőlem a különféle olvasmányélmények, filmek kalandjait. Vonz, hív, nem hagy nyugodni. Éppen ezért készüljetek arra, hogy sok képet fogok mellékelni.

Valahol a nyugati határszél egyik városában egykori gyártelep még megmaradt épületében olyan posztapokaliptikus állapotok fogadtak, hogy máig nem tértem magamhoz. Megértem, ha valakinek ezek csupán romok, de engem bizony megszólított…

• 
• 
• 

Az első csarnokrészt amit láttunk, egykor gépek zaja töltötte be. Mára csupán néhány berendezés emlékeztet a dicső múltra. Merre is induljunk tovább? Végül az igen csak csábító omladozó vakolatú lépcső lesz az irányunk. Erre haladtak a dolgozók is, mint utóbb kiderült.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mert itt van az öltöző, tudjuk meg egy tábláról. Egykor nyitvatartási rendje is volt, de hogy mettől meddig, az már nem maradt az utókorra. Néhány fém öltözőszekrény szerencsére megmaradt. Bár a textiliparban nagyrészt női munkaerőt foglalkoztattak, a fellelt szekrények egyike biztosan férfié volt. Erről tanúskodnak a korabeli Füles újságból kiragasztott női képek. „1974.04.25. XVIII. évf. 17. szám” - olvasható az egyik címlapon. No, ez sem most volt! Nini, mi van még itt! Egy Amo szappan csomagolása! :) Az egykor zölddel borított ablaküvegű falnál lévő ajtón távozunk.

  https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCles_(magazin) 

1974-es Fülest a neten antikváriumokban sem találtam. Illetve az 1974-es év 2. félévének összekötött példányait egy helyen 3.400 Ft-ért. Ha valaki kedvet kapott volna. :D 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még mielőtt bemutatnám a folyosót, amely legjobban ámulatba ejtett, inkább haladjunk sorban az emeleti műhelyek sorában, amelyek innen nyílnak. Első körben visszatekintünk az ajtóhiányos részre, amin átjöttünk és kezdünk hangolódni a posztapokaliptikus élményre, ha eddig még nem tettük volna meg. Az első műhely 2 helységből állt, még megmaradt eredeti munkaasztalt is láthatunk, illetve a textilanyagok tárolására szolgáló eszközt a falon. Bizonyára itt szabták a ruha és egyéb anyagokat. Azt is megtudhatjuk, hogy ennél a részlegnél Kiss Lajosné II. (micsoda megkülönböztetés!) volt az elsősegélynyújtó. Ezek szerint gyakran előfordultak kisebb balesetek. Beljebb még öltözőszekrényt is megcsodálhatunk, benne lógicsáló farmerral. Azt gondolom, hogy biztosan nem a gyár fénykorából maradt ott. Egykor beköltöző hontalan hagyatéka lehet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A második műhely már jóval tágasabb és több korabeli emléket is fellelhetünk benne. A falon Munkavédelmi és Tűzrendészeti utasítást olvashatunk 1994-ből és láthatjuk merre volt a Vészkijárat. Illetve megtudhatjuk, hogy bizony „A szabászgépen dolgozóval munka közben beszélgetni és őt munkájában zavarni tilos!” Milyen durva pletykagyár mehetett itt, hogy ezt ilyen nagy piros betűkkel ki kellett írni a falra! A teregető géppel kapcsolatos dokumentum elgondolkodtat, hogy vajon mi is lehetett a gép valódi funkciója. Mert nyilván nem a frissen mosott szennyest teregette ki helyettünk. :) De nem ez az egyetlen elmélkedésre késztető olvasnivaló. 1989-ben vajon miért csupán erre kijelölt személy kezelhetett egy egyszerű szódagépet? Persze nem minden feliratot lehetett  elolvasni. A zöldveltelini pedig kitudja mikortól árválkodik a padlón üresen…

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A harmadik műhely esetében már könnyű dolgom van, hiszen megmarat az ajtón a felirat. Tehát ez volt a Varroda! A tető beázott és beomlott, nem veszélytelen körülnézni. Nem tudom, hogy ki tehette a falra a Vészkijárat feliratot, mert hogy arra kijutni nem igazán lehet. :D A kiragasztott képek alapján egyértelmű hogy valamely Nyugat-Európai divatlapból kerültek kivágásra. Nem ez az egyetlen hely, ahol érzékelhető hogy a határ közelében vagyunk és sejthető, hogy jött át egy-két dolog az egykori szigorú szocialista vámon. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

És hát a folyosó! Illetve számomra A Folyosó. Ami egyszerre misztikus és utópisztikus (kb ahogy Mézga Aladár mondta egykoron). Na meg persze posztapokaliptikus 1000-el. Engem totálisan elvarázsolt. Egyszerre kaland-, horror- és világvége filmes (nem akarom még egyszer leírni a posztapokaliptikus szót), platformjátékos hangulathalmaz árasztja el bensőmet. Végig mentem rajta fent is és lent is! Láthatjátok az így készült fotókat fentről, lentről és mindkét oldalról:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

No, de akad látnivaló a folyosón túl is.  Így a teherliftet is felleljük, de azt például kizártnak tartom, hogy ne használták volna személyszállításra. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tovább haladva egy amúgy üres helységben valami igazán nem a gyár profiljába vágó dolgokra bukkanhatunk. Az MHSZ-nek lehetett egy ekkora helye a gyárban? Elképesztő! Kordokumentumnak viszont nagyszerű felfedezés!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Honv%C3%A9delmi_Sz%C3%B6vets%C3%A9g 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Miután kiálmélkodtuk magunkat, irány a tovább! Bőven van még látnivaló! Elérjük az Irattár részt és előttünk vannak az egykori raktárak is. Azért az durva, hogy egy egyszerű kétágú létra használatához egy ilyen terjedelmes tájékoztatót készítsenek! Bár ahol a szódagépet is csupán kijelölt személy kezelheti, meg sem kellene lepődnöm. No és akkor ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy itt nem voltak ám annyira elzárva a dolgozók a "nyugati kultúrától”. Egy komplett tartóoszlop volt/van teleragasztva megsárgult szex és pornóképekkel.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Miután ki/gyönyörködtük/felháborodtuk/csodálkoztuk (ki-ki ízlése és neveltetése szerint) magunkat, menjünk tovább a raktárak útvesztőjében. Ismét egy nem megszokott táblával szembesülhetünk. Az adott csőből származó víz, kizárólag főzésre használható! Jó tudni. De persze van Tűzvédelmi utasítás, egy mára már üressé vált információs tábla (szerintem piszok jól néz ki). Véssük az eszünkbe, hogy függő teher alatt tartózkodni életveszélyes és tilos, és persze ott vannak az Irézési technológiák. Ahol inkább a segélyhívó számok szerepelnek, mint ezek az izéakármi technológiák. Így kénytelen vagyok segítségül hívni megint az internetet: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drez%C3%A9s

Meg kell jegyeznem, hogy egy másik város szintén egykori textilgyárában a falon találtam "Kezelési és használati utasítás irkonyhai berendezésekhez" című irományt, amely szerint iréző anyagot dolgoztak fel benne. Illetve mellette volt egy "Kezelési és használati utasítás Sucker típusú irézőgéphez" . Hiába olvastam el, nem fogok tudni iréző gépet kezelni. Sőt, elolvasása után már nem is mernék!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az egyik raktárhelyiségben egy fali szekrényre lettem figyelmes. Alapvetően nem is mentem volna közel hozzá, ha nem lett volna betörve olyan brutális módon az ajtaja. Ezek szerint valaki nagyon-nagy értéket sejthetett benne. Azt nehezen tudom elképzelni hogy miért gondolta ezt, de már mindegy is. Amúgy a kulcs is benne van…

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy ilyen gépekkel üzemelő gyárhoz egyértelműen ipari klíma berendezés volt szükséges. Szerencsére ennek egy impozáns darabját találhattam meg a „Klímagépház – Belépés csak kezeléssel megbízott személyeknek” feliratú rozsdás ajtó mögött.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végére értünk a gyár ezen szakaszának, ideje visszafordulni. Egy darabig az engemet rabul ejtő folyosó földszinti részén haladunk. Így néhány addig észre nem vett részletre is tudtam fókuszálni. Innen is nyílnak jóval kisebb, amúgy teljesen üres helyek.

• 
• 
• 
• 
• 

Ezt követően utunkat a folyosóval párhuzamosan található földszinti helységeket felfedezve folytatjuk. Csak sejtem, illetve néhány esetben még azt sem, hogy az ittlévő termekben milyen munka folyhatott. A gépeknek ma már csak hűlt helyét találjuk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Lementem a pincébe is természetesen, ahol annyira előrefelé bámultam az ott lévő csövek rengetegében, hogy simán beleléptem a pincét amúgy teljesen elárasztó vízbe. Igen, mondtam amit mondtam közben… Most viszont azt mondom, hogy a kezdeti bemenjünk vagy ne menjünk bizonytalanságot követően hatalmas élményekkel teli felfedezést részese lehettem. Roppantul örülök, hogy erre jártam és bízom benne, hogy tudok ismételni!

 

Azt gondolnánk, hogy a Balatonon már minden telket, régi nyaralót, pincét felvásároltak és modern épületeket húztak fel a helyükre azok, akiknek van rá lehetőségük, vagy minden üres telket beépítettek. Hát nem teljesen...

Az épület feltehetően egykor egy szőlőtőkékkel körülvett birtokon állt. Ma már lakóházak vannak a közvetlen közelében. Dacol az idővel, megvetően nézi a körülötte szaporodó modern épületeket és olykor derűsen, de főleg nosztalgikusan emlékezve a régi dolgos szép időkre, nézi az előtte elterülő balatoni panorámát.

• 
• 
• 

Mielőtt belépnénk, szemléljük meg a kiülős árkádos, igen csak egyedi és díszes épületrészt.

• 
• 
• 

Természetesen nem maradhatnak el az ilyen helyen szokásos borral, annak fogyasztásával kapcsolatos „bölcsességek”. Viszont az a villanyszerelőnek nem nevezhető egyén, aki azt a borzalmat műveltre, remélem azóta is csuklik folyamatosan, amióta a „munkájának” eredményét megláttam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az árkádok alól csodás kilátás nyílik a Balatonra. Bár a fák ma már némileg takarják a látványt, egykoron biztosan sokan gyönyörködtek a különleges felhőkben és hasonlítgatták az ég kékjét a Balaton vízének színével miközben vicces adomákat, báli eseményeket elevenítettek fel egyre emelkedettebb hangulatban.

Valami ezen a helyen sem maradt ki. A bokrok között állati csontra (meg persze energiaitalos dobozra...) bukkanok. A koponyát egy magát viccesnek gondoló személy a kaszára tűzte fel. Érdekes látvány…

No, de menjünk is be az épületbe a réges-régi faajtón keresztül. Egy kis kopott tábla sejteti, hogy bizony legalább 100 éve dacol az idővel.

• 
• 
• 

A folyosóról egy hangulatos fából készült pottyantós wc-be, (nem, nem fotózók wc-ket!) és 2 két helységbe mehetünk. Természetesen elő körben előre mentem.

• 
• 
• 
• 
• 

Na de ez a helység nem akármilyen! Különleges panoráma várja az idelátogatókat.

• 
• 
• 

Hátul pedig fellelhetjük a borkészítés számtalan kellékét. Úgy tűnik, hogy viszonylag nem olyan régen még használatban volt a présház.

No, akkor irány a pince! Nézzük meg, hogy hol tárolták a borokat. De kóstolóra ne számítsunk! A présházhoz képest dísztelen és jellegtelen az ajtó. De a szerencsepatkó még ott van! Berendezésnek mindössze egy régi kályha és egy kb. vele egykorú fali csap fogad.

• 
• 
• 
• 

No, akkor fáradjunk beljebb. A fal mellett kétoldalt ott sorakoznak a különböző méretű hordók. No meg itt is egy kályha, a kinti ikertestvére. Ha alaposabban megnézzük a hordókat, még egy díszesebb példányt is megszemlélhetünk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Igazán különleges helyet sikerült ismét felkeresni, egy újabb bejegyezést írhatok az „Érdemes volt erre járnom” című képzeletbeli füzetembe.