Vannak helyek ahova szívesen visszatér az ember, mert megragadta a hely hangulata és folyamatosan hívja hogy újra és újra felkeresse. Számomra is vannak ilyen urbex helyszínek, ahova többször visszatértem. Vagy megígértem magamnak hogy vissza fogok menni, vagy a távolság miatt csupán visszavágyódom. Ez is egy ilyen hely. Egyszer jártam itt és ha még nem bontják le, bármikor visszamennék. Nem tudom megmondani hogy pontosan mi fogott meg benne. Elsősorban az a hosszú folyosó, amely egyszerre hívta elő belőlem a különféle olvasmányélmények, filmek kalandjait. Vonz, hív, nem hagy nyugodni. Éppen ezért készüljetek arra, hogy sok képet fogok mellékelni.
Valahol a nyugati határszél egyik városában egykori gyártelep még megmaradt épületében olyan posztapokaliptikus állapotok fogadtak, hogy máig nem tértem magamhoz. Megértem, ha valakinek ezek csupán romok, de engem bizony megszólított…
Az első csarnokrészt amit láttunk, egykor gépek zaja töltötte be. Mára csupán néhány berendezés emlékeztet a dicső múltra. Merre is induljunk tovább? Végül az igen csak csábító omladozó vakolatú lépcső lesz az irányunk. Erre haladtak a dolgozók is, mint utóbb kiderült.
Mert itt van az öltöző, tudjuk meg egy tábláról. Egykor nyitvatartási rendje is volt, de hogy mettől meddig, az már nem maradt az utókorra. Néhány fém öltözőszekrény szerencsére megmaradt. Bár a textiliparban nagyrészt női munkaerőt foglalkoztattak, a fellelt szekrények egyike biztosan férfié volt. Erről tanúskodnak a korabeli Füles újságból kiragasztott női képek. „1974.04.25. XVIII. évf. 17. szám” - olvasható az egyik címlapon. No, ez sem most volt! Nini, mi van még itt! Egy Amo szappan csomagolása! :) Az egykor zölddel borított ablaküvegű falnál lévő ajtón távozunk.
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCles_(magazin)
1974-es Fülest a neten antikváriumokban sem találtam. Illetve az 1974-es év 2. félévének összekötött példányait egy helyen 3.400 Ft-ért. Ha valaki kedvet kapott volna. :D
Még mielőtt bemutatnám a folyosót, amely legjobban ámulatba ejtett, inkább haladjunk sorban az emeleti műhelyek sorában, amelyek innen nyílnak. Első körben visszatekintünk az ajtóhiányos részre, amin átjöttünk és kezdünk hangolódni a posztapokaliptikus élményre, ha eddig még nem tettük volna meg. Az első műhely 2 helységből állt, még megmaradt eredeti munkaasztalt is láthatunk, illetve a textilanyagok tárolására szolgáló eszközt a falon. Bizonyára itt szabták a ruha és egyéb anyagokat. Azt is megtudhatjuk, hogy ennél a részlegnél Kiss Lajosné II. (micsoda megkülönböztetés!) volt az elsősegélynyújtó. Ezek szerint gyakran előfordultak kisebb balesetek. Beljebb még öltözőszekrényt is megcsodálhatunk, benne lógicsáló farmerral. Azt gondolom, hogy biztosan nem a gyár fénykorából maradt ott. Egykor beköltöző hontalan hagyatéka lehet.
A második műhely már jóval tágasabb és több korabeli emléket is fellelhetünk benne. A falon Munkavédelmi és Tűzrendészeti utasítást olvashatunk 1994-ből és láthatjuk merre volt a Vészkijárat. Illetve megtudhatjuk, hogy bizony „A szabászgépen dolgozóval munka közben beszélgetni és őt munkájában zavarni tilos!” Milyen durva pletykagyár mehetett itt, hogy ezt ilyen nagy piros betűkkel ki kellett írni a falra! A teregető géppel kapcsolatos dokumentum elgondolkodtat, hogy vajon mi is lehetett a gép valódi funkciója. Mert nyilván nem a frissen mosott szennyest teregette ki helyettünk. :) De nem ez az egyetlen elmélkedésre késztető olvasnivaló. 1989-ben vajon miért csupán erre kijelölt személy kezelhetett egy egyszerű szódagépet? Persze nem minden feliratot lehetett elolvasni. A zöldveltelini pedig kitudja mikortól árválkodik a padlón üresen…
A harmadik műhely esetében már könnyű dolgom van, hiszen megmarat az ajtón a felirat. Tehát ez volt a Varroda! A tető beázott és beomlott, nem veszélytelen körülnézni. Nem tudom, hogy ki tehette a falra a Vészkijárat feliratot, mert hogy arra kijutni nem igazán lehet. :D A kiragasztott képek alapján egyértelmű hogy valamely Nyugat-Európai divatlapból kerültek kivágásra. Nem ez az egyetlen hely, ahol érzékelhető hogy a határ közelében vagyunk és sejthető, hogy jött át egy-két dolog az egykori szigorú szocialista vámon. :)
És hát a folyosó! Illetve számomra A Folyosó. Ami egyszerre misztikus és utópisztikus (kb ahogy Mézga Aladár mondta egykoron). Na meg persze posztapokaliptikus 1000-el. Engem totálisan elvarázsolt. Egyszerre kaland-, horror- és világvége filmes (nem akarom még egyszer leírni a posztapokaliptikus szót), platformjátékos hangulathalmaz árasztja el bensőmet. Végig mentem rajta fent is és lent is! Láthatjátok az így készült fotókat fentről, lentről és mindkét oldalról:
No, de akad látnivaló a folyosón túl is. Így a teherliftet is felleljük, de azt például kizártnak tartom, hogy ne használták volna személyszállításra. :)
Tovább haladva egy amúgy üres helységben valami igazán nem a gyár profiljába vágó dolgokra bukkanhatunk. Az MHSZ-nek lehetett egy ekkora helye a gyárban? Elképesztő! Kordokumentumnak viszont nagyszerű felfedezés!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Honv%C3%A9delmi_Sz%C3%B6vets%C3%A9g
Miután kiálmélkodtuk magunkat, irány a tovább! Bőven van még látnivaló! Elérjük az Irattár részt és előttünk vannak az egykori raktárak is. Azért az durva, hogy egy egyszerű kétágú létra használatához egy ilyen terjedelmes tájékoztatót készítsenek! Bár ahol a szódagépet is csupán kijelölt személy kezelheti, meg sem kellene lepődnöm. No és akkor ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy itt nem voltak ám annyira elzárva a dolgozók a "nyugati kultúrától”. Egy komplett tartóoszlop volt/van teleragasztva megsárgult szex és pornóképekkel.
Miután ki/gyönyörködtük/felháborodtuk/csodálkoztuk (ki-ki ízlése és neveltetése szerint) magunkat, menjünk tovább a raktárak útvesztőjében. Ismét egy nem megszokott táblával szembesülhetünk. Az adott csőből származó víz, kizárólag főzésre használható! Jó tudni. De persze van Tűzvédelmi utasítás, egy mára már üressé vált információs tábla (szerintem piszok jól néz ki). Véssük az eszünkbe, hogy függő teher alatt tartózkodni életveszélyes és tilos, és persze ott vannak az Irézési technológiák. Ahol inkább a segélyhívó számok szerepelnek, mint ezek az izéakármi technológiák. Így kénytelen vagyok segítségül hívni megint az internetet: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drez%C3%A9s
Meg kell jegyeznem, hogy egy másik város szintén egykori textilgyárában a falon találtam "Kezelési és használati utasítás irkonyhai berendezésekhez" című irományt, amely szerint iréző anyagot dolgoztak fel benne. Illetve mellette volt egy "Kezelési és használati utasítás Sucker típusú irézőgéphez" . Hiába olvastam el, nem fogok tudni iréző gépet kezelni. Sőt, elolvasása után már nem is mernék!
Az egyik raktárhelyiségben egy fali szekrényre lettem figyelmes. Alapvetően nem is mentem volna közel hozzá, ha nem lett volna betörve olyan brutális módon az ajtaja. Ezek szerint valaki nagyon-nagy értéket sejthetett benne. Azt nehezen tudom elképzelni hogy miért gondolta ezt, de már mindegy is. Amúgy a kulcs is benne van…
Egy ilyen gépekkel üzemelő gyárhoz egyértelműen ipari klíma berendezés volt szükséges. Szerencsére ennek egy impozáns darabját találhattam meg a „Klímagépház – Belépés csak kezeléssel megbízott személyeknek” feliratú rozsdás ajtó mögött.
Végére értünk a gyár ezen szakaszának, ideje visszafordulni. Egy darabig az engemet rabul ejtő folyosó földszinti részén haladunk. Így néhány addig észre nem vett részletre is tudtam fókuszálni. Innen is nyílnak jóval kisebb, amúgy teljesen üres helyek.
Ezt követően utunkat a folyosóval párhuzamosan található földszinti helységeket felfedezve folytatjuk. Csak sejtem, illetve néhány esetben még azt sem, hogy az ittlévő termekben milyen munka folyhatott. A gépeknek ma már csak hűlt helyét találjuk.
Lementem a pincébe is természetesen, ahol annyira előrefelé bámultam az ott lévő csövek rengetegében, hogy simán beleléptem a pincét amúgy teljesen elárasztó vízbe. Igen, mondtam amit mondtam közben… Most viszont azt mondom, hogy a kezdeti bemenjünk vagy ne menjünk bizonytalanságot követően hatalmas élményekkel teli felfedezést részese lehettem. Roppantul örülök, hogy erre jártam és bízom benne, hogy tudok ismételni!
