Természetesen roppantul izgalmas egy elhagyatott gyár, üzem felkeresése. Az ottmaradt gépek csodálata, a fellelt egykori dokumentumok közötti kutakodás erőteljes vonzerőt jelent a felfedezőknek. Azonban rendre megfeledkezünk a portákról, mondhatni átrohanunk rajtuk. Pedig egykoron az ott dolgozók voltak a gyárak első és rendíthetetlen bástyái. Jóváhagyásuk nélkül nem léphetett vagy hajthatott be senki! A portással ezért is igyekezett mindenki jóba lenni, aki emiatt érthető módon bizalmatlan volt az emberekkel. Ráadásul eléggé korlátozott volt a mozgástere, szinte be volt zárva a fülkéjébe. Így alakultak ki a sajátságos és sokszor egészen egyedi mikrokörnyezetek a portásfülkékben.
Tehát hagyjuk most a gyárat, nézzétek meg velem a portásfülke épületét és környékét!
A kapun és a sorompón kívül (aminek a karja már nincsen meg, csak a doboza) egyetlen gyári portás nem maradhatott tükör (2 db!) és figyelmeztető tábla nélkül.
A tábla már csak azért is fontos volt, hogy szabályszegés esetén, elég volt csak rámutatni. No meg nem kellett elszajkózni minden egyes újonnan belépőnek hogy mit nem szabad. Vagy esetleg azért mert ha minden nap találkoztak vele, akkor szépen rögzülhetett a dolgozók tudatában? Nem tudom… De ha jól látom, a gyár területén csak semmi száguldozás! Megértem. Ne itt éljék ki (avagy múlt időben) Forma-1-es hajlamaikat a sofőrök. Másrész tilos volt fényképezni az üzemben. Azaz fényképezőgépet bevinni. Vigyázni kellett ám az ipari titkokra!!! No de itt féltek a tűztől is, de nagyon! Nem véletlen, hiszen vegyi üzemről van szó. Mondjuk ha belegondolunk hogy anno milyen sokan dohányoztak, nem lehetett könnyű betartatni ezt a szabályt.
No, de nézzük mi kell még a portához. Sok fény természetesen, hogy elmondhassa a portás bácsi a meséből jól ismert mondatot: „Hogy jobban lássalak!”.
Illetve amire senki nem gondolt, az nem más, mint egy térkép a falon az üzemről némi idegennyelvű felirattal. Mára már jócskán megkopott. Szegény idegeneknek kísérő nélkül ez alapján kellett eligazodnia a telepen…? Bár erősen kétlem, hogy ha fényképezőgépet nem lehetett bevinni, akkor csak úgy egyedül bóklászhatott egy idegen egy vegyigyár telephelyén… De akkor minek a térkép?!
A gyár jellegéből adódóan, itt is kellett hogy legyen egy hordó a „Szenyezett felitató anyag”-ból.
No és természetesen a porta épülete kellően el van látva ablakkal, biztosítva a lehető legjobb kilátást. Viszont szigorúan tükrös felületű ablakkal! Így aztán én is ott vagyok a képen. :D
Akkor lépjünk be az épületbe, hiszen ez nem olyan kicsike portásfülkécske ám!
Az ablak alatt hogy kéznél legyen, némi sufnituning módon csavarokon lógtak egykor a kulcsok filctollal feliratozva… Fura, de így gondolom nem kellett állandóan a kulcsos szekrényhez rohangálni. Mára viszont asztalon szétszórva hevernek. Valaki ellenállhatatlan késztetést érezhetett erre ezek szerint. Vagy csak simán nem szereti a rendet és ezért szórta szét. De nini! Egy régi (de nem réges-régi!) 2 Ft-os érme! Sikerült homályos fotót készítenem róla. Bocsi!
Ami viszont nagyon meglepett az az, hogy a portás anime rajongó volt. Legalábbis erre utal az a számtalan felragasztott matrica a kulcsok közelében. Miyazaki Hajao (avagy Mijazaki Hajao) filmjéből láthatunk kis bemutatót. Nekem úgy tűnik hogy Chihiro Szellemországban magyar címet viselő animeből vannak a karakterek. (a film néhány elismerése: Oscar-díj, Aranymedve-díj, Japán fesztivál legjobb film!) A Mester amúgy a közelmúltban töltötte be 84. életévét. https://hu.wikipedia.org/wiki/Mijazaki_Hajao
No, de nem ez az egyetlen érdekesség itt! Az unalmas órákat olvasással töltötte el anime rajongó portásunk. Például Pável Fjodorovtól a Dovator tábornok című könyvet olvasta. Ez egy 1954-ben kiadott 525 oldalas könyv, antikváriumokban ezerpárszáz forintér hozzá lehet jutni. Már akit érdekelnek a II. világháború harcai szovjet szemszögből. Aztán ott van Bárány Tamástól a Húsz év című regény. Ez sem mai kiadás! 1953-ban adták ki ezt kötetet, azonban több kiadást is megért annak idején. Antikváriumokban szintén fellelhető valamelyik verziója, eléggé különböző árakon.
Amit még megtudhatunk, hogy bizony saját porszívóval is rendelkezett a porta. Nem is akármilyennel! Philips P84 Electronic porszívóval! Képzeljétek, még mindig lehet kapni hozzá porzsákot is! Időtálló darab lehet. De nem próbáltam ki. Valószínűleg áram sincs a telephelyen.
Igazolványt is találtam 2008-ból, amely feltételezhetően a belépéshez volt szükséges.
Menjünk csak beljebb, nézzük meg mi van arra. Valószínűleg az étkező, pihenő helység lehetett valamikor. Illetve nyilvánvalóan vannak a vizesblokkos helységek is, de azokat nem viziteltem le.
Azt gondolnátok, hogy ennyi volt? Neeem! Van bizony Váróterem is. Nem is akármilyen! Persze nem a porta épületében, viszont igazi apokalipszis utáni állapotban találjuk. Nem is fűzök hozzá kommentárt. Nézzétek és csodáljátok! Nekem a kedvencem a nyújtott „S” alakú fűtőtest!
A telephelyen jártam már korábban, azonban mint kiderült, akkor nem fedeztem fel mindent. Ami nem is csoda, hiszen rámsötétedett. Második alkalommal viszont alaposabb voltam! De ahogy hallom, sajnos azóta még rosszabb lett a helyzet. Rongálás és a fellelhető dolgok eltulajdonítása… Örülök, hogy még akkor jártam erre, amikor még bőven volt mit látni! Talán majd a telep többi részéről is beszámolok. Egyszer. Majd. Talán. 😊
