Az előző bejegyzés egy kastélyszállóban ért véget. Láthattatok néhány érdekes és teljesen különböző páncélszekrényt, széfet. Ha elolvastátok linken lévő bejegyzést is, akkor tisztázódott számotokra, hogy mi a különbség széf és páncélszekrény között. Ha valaki nem emlékszik rá, vagy most csatlakozott volna hozzánk, akkor az előző bejegyzés bevezetőjében megtalálja a kérdéses hivatkozást. Ezzel a tudással felvértezve folytassuk kalandozásunkat a páncélszekrények/széfek között.
No, üljünk fel gyorsan a nosztalgia bársonyos hullámaira és idézzük fel a „régen minden szebb és jobb volt” közhely mantrát. Majd pedig csodáljuk meg a múlt eme két (!) remekét és egy számomra meghatározhatatlan példányt, egy a rendszerváltást valameddig túlélt megyeszékhelyi textilgyár irattári, illetve igazgatósági épületében.
Nem is akármilyen páncélszekrény az első alanyunk, hiszen tűzmentes fából készült vasburkolatú. A korabeli sajtóban ilyen nyomát találtam a származási helyének:
„Bars. Közművelődési és Társadalmi Hetilap, Egyszersmind Barsvármegye Hivatalos Közlönye” VII. évfolyam. 9. szám. Léva, 1887. február 27. A „Rövid hírek” rovatban olvasható miszerint ”Eléghetetlen pénzszekrényt talált fel Tánczos Rezső hazánkfia, bécsi pénzszekrény gyáros. Találmánya - mint mondják – nagy előnnyel bír a Wertheim-féle szekrények fölött.”
https://epa.oszk.hu/04400/04452/00325/pdf/EPA04452_bars_07_evf_09_sz_1887_februar_27.pdf
Igazi történelmi kuriózum! Ilyesmit a hozzám hasonló átlagember csupán csak múzeumban láthat kellő távolságból! Elképesztő belegondolni is, hogy milyen kalandos élete lehetett az eltelt hosszú-hosszú évek során. Valószínűleg átlépett két századfordulót, túlélt két világháborút, végigdolgozott többféle rendszert, átélt számtalan költözködést - és hát, ahogy elnézem – funkcióváltást is. Egy folyosón nem túl méltó helyen várja sorsát.
Nézzünk csak bele, milyen fontos iratokat tároltak benne:
A másik különlegességet az igazgatósági épület óvóhelyként kiépített és használt pincéjében találtam, amely a gyárban dolgozó polgárvédelmis fennhatósága alá tartozott. A helyből adódóan sokkal de sokkal gyalázatosabb állapotban van. Egyrészt más gazdái is lehettek pályafutásának vége felé, mint kollégájának, illetve zárva hagyhatták ott és ez bizony romantikus lelkületű gazfickókat barbár tettekre sarkalta. Sajnos csúnyán elbántak vele. Ha megnézzük, az egyik ajtó belső oldalán egyértelmű információkhoz juthatunk mivel is van dolgunk. Bizony ez is 1900. előtt készült igazi régiség! Friedrich Wiese (in Wien) típusú páncélszekrény! Kicsit kutakodtam, a feltalálóról és gyártóról innen olvashattok bővebben:
https://www.greetingsfrombudapest.hu/blog/egy-pancelkazetta-tortenete
Ahogy nézegettem a Google találatokat, bőven használatban lehetnek még ilyen csodák felújított állapotban.
Úgy tűnik, hogy ez a szekrény is eredetileg zöld színben pompázott. Nézzétek csak a közeli képet és a hátsó oldalát. Szerintem egyértelmű. Amúgy pedig faerezet utánzatú roppant csúnya - szerintem - festést kapott. Eredetét tekintve a belső oldalon fejjel lefelé (!) olvasható írás adhat némi támpontot: "Wm. Muster A.". Addig eljutottam, hogy a Wm az Wertheim rövidítése és a "muster" németül a "mintát" jelenti a fordítóprogram szerint. De itt megállt a tudományom. Valakinek ötlete esetleg?
Mindenesetre romantikus lelkületűek itt is azt gondolták hogy fenemód értékekre bukkanhatnak és jól felfeszítették. Szemmel láthatóan használójának nem felelt meg hogy sima egyterű páncélja van, elhelyezett benne egy polcot. A műhelyben simán elkészítették számára. Sőt, még címkéket is ragasztott rá, nehogy elfelejtse mit hova kell tennie. :)
Szerencsére a csalódott emberkéink benne hagytak pár iratot, így kis betekintést kaphatunk abba, hogy mit rejtett a szekrény. Nyilván nem pénzt, aranyat, értékpapírt és hasonló földi hívságokat, hanem a polgári védelem számára fontos dokumentumokat a gyárral kapcsolatban. Ahogyan azt minden épeszű ember gondolja véleményem szerint.
Itt az ideje, hogy visszatérjünk a 20. századba egy vidéki állategészségügyi telep elhagyatott ámde zsúfolt irodahelységébe. Bizony ott áll sziklaszilárdan, ránézésre érintetlenül szokásos zölden (Tényleg! Tudja valaki hogy elsősorban miért zöldek ezek a páncélszekrények????), kis terítővel a tetején…Mintha némi feszítés nyomot látnék a zár magasságában az ajtón. De úgy tűnik hamvában holt kísérlet lehetett. Vajon azóta próbálkoztak a kinyitásával hogy ott jártam?
Miközben a vidéket járjuk, térjünk be egy el nem készült vadászkastélyba. Vagy kastélyszerű, de be nem fejezett épületbe. Ebben az esetben egyértelműen kijelenthetem, hogy faliszéfről van szó, nem páncélszekrényről. De ezt tudja mindenki, aki az előző bejegyzés elején beillesztett linken lévő szöveget olvasta. Kifejezetten kreatív megoldás szerintem az elhelyezése. Nem tudom, hogy a sérülései nyitásos próbálkozások eredménye lehet-e. Mindenesetre nagy fantáziával kell rendelkeznie annak, aki azt gondolta, hogy egy elhagyatott és be nem fejezett épület zárt széfjében bármilyen értéket talál…
Ismét egy különlegesség, avagy egy korábbi bejegyzésemben már említett legextrémebb helyszínen talált páncélszekrény. Amiről most már tudjuk, hogy faliszéf! :D Hogy hol járunk? Természetesen Magyarországon. Egy egykori szovjet katonai terület kétszintes földalatti bunkerében, melynek bejáratát elföldelték, így a szellőzőn másztunk le hajdanán. Urbexes körökben nem igazán ismert szerintem a hely, viszont a katonai, illetve exszovjet mániákusok, esetleg környékbeli jólértesültek biztosan meglátogatták. Hogy ki gyújtotta fel, fosztotta ki és rongálta szét a helyet, azt sejteni sem sejtem. Lehetséges, hogy maguk a kivonuló katonák tették meg az első ilyen jellegű lépéseket, de az is lehet, hogy a korábban felsoroltak közül valaki. Mindenesetre elég lepusztult állapot fogad minket. A széfet a falból kibontották, az ajtaját felfeszítették. Hogy szupertitkos Varsó Szerződéses iratokat nem találtak benne, azt biztosra veszem. Ha volt humoruk a korábbi gazdáinak, akkor csak hagytak valami meglepetést a lelkes kincskeresőknek!
Azt hinnétek, hogy csupán egy alkalommal jártam olyan helyen, ahol több páncélszekrényt találtam?! Pedig nem. A helyszín egy egykor népszerű étterem és diszkó, amely nyilvánvalóan hatalmas forgalmat bonyolított le fénykorában. Az mondjuk érdekes kérdéseket vet fel, hogy az egyik páncélszekrény mit keres a konyhai részen. Kik és miért vitték oda? Illetve ha már odavitték miért hagyták ott? Persze zöld, és ha jól azonosítom, akkor Toldi Botond nevű tárgy.
Erről egy kis információ az érdeklődőknek:
https://movers.hu/pancelszekreny-szallitas/toldi-pancelszekreny/
Szegényt valaki kék festékkel megjelölte, nem tudni, hogy köze lehetett-e a nyitási szándékhoz, vagy csupán egy unatkozó tinédzser munkája.
Társát, mondhatni ikertestvérét az irodai részen a pénzügyi ügyintéző egykor ráccsal is védett részlegén találhatjuk. A rácsos ajtót szétfeszítették a páncélszekrényt szemmel láthatóan megdolgozták, de hogy sikerült-e kinyitniuk, azt nem tudom utólag megállapítani. Szemmel láthatóan dacolt a gazokkal!
Ismét egy nagy múltú (hű de sok ilyen van...) gyárunkhoz térünk be egy kis időre. Valamikor az 1920-as években alapították, sokáig túlélte a történelem viharait. A szocialista időkben olyannyira sikeres volt, hogy a termelés nagyon magas százalékát exportálták a világ minden tájára! Na de térjünk vissza témánkhoz. Annak idején itt sem gondoltam még páncélszekrényes gyűjteményre, így aztán nem is keresgéltem nagyon. Pedig egy ilyen helyen biztosan több példányt is fellelhettem volna. Utólag okos az ember... Semmi meglepetés, ez is egy modernebb gyártású - természetesen - zöld példány kinyitva. Nem emlékszem erőszakos nyitás nyomaira és sajnos több fénykép sem készült. Még ott heverészik benne néhány irat nagyjából úgy, ahogy hagyták az itt dolgozók. Egyik napról a másikra zárt be a gyár. Legalábbis a dolgozók nem tudtak róla előre. Egyszer csak közölték velük, hogy holnap nem kell már bejönni. Ezt a helyi idegenvezetőm mesélte nekem.
Végül, de nem utolsó sorban egy olyan ipari telepre látogatunk el, melynek szintén a messzi-messzi múltba kezdődött a karrierje. Túlélte a világháborúkat, a rendszerváltást is, de aztán… Szóval az irodaépületében – természetesen zöld színben – találjuk tárva-nyitva ezt a hatalmas páncélszekrényt. Valakik annyira szerették volna, hogy még a falat is kibontották érte! Nem tudom, hogy egykori tulajdonosai nyitva hagyták, vagy szakértőbb kezek nyitották ki, mindenesetre az ajtó belső oldala alapján képet kaphatunk a zárszerkezet működéséről. Kétlem, hogy ottjártam óta elvitték volna, hiába a falbontás. Egyszerűen olyan nehéz, hogy megfelelő daru nélkül a szállítása lehetetlen. Ráadásul emeleten van az iroda.
Kicsit hosszabb lett a mai bejegyzés, mert az első rész megírása óta találkoztam még pár idevaló alannyal. :) Tehát kijelenthetem, hogy pontosan ennyi páncélszekrénnyel találkoztam eddigi urbexes kalandozásaim során. Mint láthatjátok jártam erre-arra, és még a föld alatt is széfet leltem. Bekukkantottam ide-oda, múzeális értékeket leltem. Ígérem, ha ismét összegyűlik egy csokorra való érdekes páncélszekrény – avagy széf – megosztom veletek!
