Felfedezéseim során megfordultam néhány egykori laktanyában is. Alapvetően a lakott településektől távol lévő egykori helyőrségekben akadtak csupán az egykori mindennapi életből megmaradt emlékek. Valami oknál fogva ezeket nem feltétlenül ürítették ki teljes mértékben, illetve talán túlságosan távoliak voltak a fosztogatóknak is. Mondjuk írásom tárgyát képező helyről nem gondolom, hogy nagyon akartak volna hazavinni bármit is. Tekintettel arra, hogy egykori honvédségi könyvtárak közül mutatok be hármat.
Az első helyen érdekes módon a könyvár épülete a katonai területen kívül helyezkedett el. Tehát az őrségen túl. Gondolom ez nem könnyítette meg a könyvtárba járást, mivel ehhez el kellett hagyni a laktanya területét, amit azért tuti hogy csak úgy simán jövök-megyek formában nem lehetett megvalósítani.
Viszont cserébe szerintem egy egészen jól – értsd: nem csupán kötelező propaganda termékekkel - ellátott könyvtár lehetett. Mármint a megmaradt könyvek alapján. Kezdem mindjárt a különlegeségekkel! Mert ki gondolta volna, hogy Bradbury-től a Marsbéli krónikákat kölcsönözhették a honvédek, vagy Rákosy Gergelytől A daru című szatírikus könyvet, amely nem kímélte a ’70-es évek bürokratikus abszurd világát?! Én biztosan nem! Bizony látok több más kiadást is az Európa Zsebkönyvek sorozatból, a Magvető Kiadótól, de még a Modern Könyvtárból is! Van ám Karinthy Ferenctől is könyv, illetve Latinovits Zoltán szigorú tekintetét is felfedezem a Verset mondok című könyvének hátoldaláról.
Természetesen akad itt más jellegű könyv is. Állampolgári és honvédelmi ismeretek 1990-ből, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Újítási útmutatója 1993-ból, vagy például Földes Sándor és Kecse Lajos könyve, az Alparancsnok 1981-ből.
Örömmel látom, hogy talán a KRESZ vizsgára is fel lehetett készülni a vállalkozó szellemű katonáknak. Legalábbis erre következtetek a Közúti elsősegélynyújtás című tankönyvből. Véradást is szerveztek és a számomra suliból oly ismerős nagy térképet is látok. Mindjárt kettőt (az egyiket az előtérben találtam). Jó, mondjuk a suliban nem ilyen állapotban volt A Föld országai térkép, azonban mindenképpen nosztalgikus érzés viszontlátni. :D Azt sosem fogjuk megtudni, hogy a Fortés fényképes dobozban milyen fényképeket tartottak...
A következő helyszín egy jóval nagyobb és komplexebb helyen található. Talán ennek is köszönhető, hogy teljesen üres. Azaz távozáskor szisztematikusan kiürítették az egész kócerájt. Mondjuk azért akadt itt különleges látnivaló, azonban nem könyvtár tematikában, így nem térek most ki rá. Ellenben mint látható külön Olvasóterem is állt a katonák rendelkezésére. Az épület ezen része enyhén szólva nincs mindenhol tipp-topp állapotban jelenleg. Egészen egyedi módon néz ki…
A harmadik helyszínünk viszont nem teljesen üres. Maradt néhány csemege az arra járónak. De első körben ízleljük meg a környezetét. Kedves és barátságos nemde? :D
No, de kukkantsunk be a könyvtárba is, már ami maradt belőle…Sok könyvet nem hagytak itt sem.
Csodás propaganda fotókra bukkanhatunk a múltból. Az egészben csupán az a megdöbbentő, hogy ezt tényleg komolyan gondolták! A „Fiatal katonák a hadtörténeti múzeumban” feliratú képen észrevettétek hogy a múzeumpedagógusnak vélt hölgy kezében egy hatalmas bot (pálca) van? Ki merne nem figyelni ilyen esetben?! :D Ami szintén feltűnt, hogy a képeken nagyon sok az ázsiai vonású katona. Vajon mi lehet az oka? Jó, a „Koreai Néphadsereg művészei” képnél érthető.
No nézzük milyen remekbe szabott könyvek maradtak ránk: „A haza és a szocialista rendünk védelméért” sorozatból tankönyv, foglalkozásvezetői segédkönyv és köztük egy üres Algopyrines doboz. De ne aggódjatok, megvan a levél is belőle, bár hiányzik pár pirula… A Politikai Vitakör 85/23-as száma bizonyára nagy olvasottságnak örvendhetett a sorkatonák körében… :D Azt még csak találgatni sem tudom, hogy mivel tudták megtölteni a „Az eskü egész életre kötelez” című tankönyvet. Mindenesetre kicsit kitakarja Zalka Mátét, remélem nem haragszik meg érte. Viszont örömmel konstatáltam, hogy a bűnmegelőzéssel már 1985-ben a Magyar Néphadseregben is komolyan foglalkoztak. Különben miért adták volna ki a „A sorkatona bűnözése megelőzésének társadalmi és politikai eszközei” című kötetet. Aki ezt a címet kitalálta… aki pedig jóváhagyta… Uhhhh! De nem csak a bűnt szerették volna megelőzni, hanem a dohányzást is. Szerintem nem sok sikerrel.
A végére pedig egy kis extra kulturális lehetőség. „A nagy briliáns valcer” című Paál István rendezte szlovén színdarab plakátja. Nem egy könnyű darab, nem tudom mit szólhattak hozzá a sorkatonák. Képzeljétek el, vannak benne „obszcén szavak” amin egyes nézők felháborodtak… :D
https://www.veszpremtv.hu/regi-idok-mozija-65-resz/
http://beszelo.c3.hu/keretes/drago-jancar-1948
A bemutatott helyek természetesen több minden felfedeznivalóval szolgáltak és örömmel konstatáltam mindegyik esetben, hogy erre jártam. Sőt! Volt, ahova vissza is mentem. De nem az volt a célom, hogy a teljes laktanyákat bemutassam. Írásomban szerettem volna számotokra bemutatni néhány helyőrségi könyvtár megmaradt emlékét pár pillanatképpel és személyes benyomással fűszerezve.
