Az urbex élményt alkalmanként hátrahagyva elmegyek hivatalos eseményekre, bejárásokra is. Kétségtelen hogy ilyenkor nincsen meg a szokásos izgalmi faktor, nincs olyan adrenalin löket, mint egy elhagyatott hely felfedezésekor. Viszont megvan az exkluzivitás élménye, hiszen bármikor nem lehet ezeket a helyeket meglátogatni. Betörni viszont nem fogunk. Legalábbis én biztosan nem!

Ilyen legális bejárásra kiváló alkalom az évben a Kulturális Örökség Napja. Sokat logisztikáztam, hogy lehetőleg mindenhova eljussak ahova szeretnék. No meg persze gyorsnak is kellett lennem, mert a helyekre való bejutás legtöbbször regisztrációhoz kötött meghatározott keretlétszámmal. Írásom tárgyához viszont nem kellett semmi ilyesmi, így köztes célként terveztem be két fixált időpont között.

Ha nem állt volna egyenpólós emberke és nem lett volna logós zászló az amúgy teljesen jellegtelen vasajtó előtt, akkor biztosan nem tudom, hol lehet bejutni. Belépve viszont egy csodahelyre kerültem! Gyorsan tisztázzuk mi is ez a hely: a bejövő áramot a villamosok működéséhez szükséges árammá alakítja át. Nyilván van ilyen funkciójú hely több is Budapesten. Na de még egy olyan, mint ez, nincsen! Az épület 1908-ban épült és belépve azt látom, hogy jobbra elkerített részen a jelenleg működő berendezések teszik a dolgukat. Balra viszont elképesztő fém monstrumok és mindenféle analóg kijelzőkkel ellátott csodák sorakoznak kiállítási tárgyakként. No meg egy maroknyi ember csoportosul egy klasszikus kék köpenyes mérnök bácsi köré, aki engem is villámgyorsan elvarázsolt mondandójával. Valójában alig értek belőle bármit is, de bizisten hogy ha ő lett volna a fizika tanárom gimiben, biztosan több minden megmaradt volna a fejemben a tananyagból. Tátott szájjal hallgatom, ahogyan teljes beleéléssel mesél a gépekről, magáról az áramátalakítóról. Egy csoda ez a bácsi! Látom ahogy az ott dolgozó és a berendezésekre is vigyázó szakik tisztelettel tekintenek rá, ha felé téved a tekintetük.

A bácsi az 1911-ben készült Simens dinamót működés közben is bemutatja! A gép teljesítménye 1.000 kW és 1912-től egészen 1970-ig használták és mint láthattuk, még jelenleg is üzemképes!!!!

Majd a vele szemben lévő kisebbet is megcsodálom. Ő közben folyamatosan mesél és mesél.

Egy nagyon nem fémből készült fura kapszula is ott sorakozik. Nem más, mint egy mini bunker. Mert bizony a II. világháború alatti légiriadók során a dolgozó nem mehetett óvóhelyre. Így ide bújt be gyorsan, ha veszélyes volt a helyzet. Klausztrofóbiás ember ezek szerint háborús helyzetben nem dolgozott itt…

Miután megcsodáltam már minden tárgyat lent, addigra teljesen elengedtem hogy bármit is értsek abból amit a bácsi próbál megértetni velünk. Egyre türelmetlenebbül vártam, hogy feljussak az irányítópulthoz. Aztán miután feljutottam, arra vártam, hogy elmenjen végre onnan minden látogató és fotózhassam ezt a csodát. Illetve tudjam nyugodtan bámulni, befogadni. Az egyáltalán nem zavart, hogy semmit sem értek abból, hogy melyik kapcsoló mire való, vagy a műszer mit mutatott. Egyszerűen imádom az ilyen régi ipari berendezéseket. Bámulom a csodálatos esztétikáját, a sok analóg kijelzőt, kapcsolót, tekerentyűt. A mérnöki csodát. Elgondolkodtat a dolog, hogy pl. anno a Pirx egyes részeit forgathatták volna itt is és akkor kevesebb citromfacsaró vagy kávéfőző lett volna benne és jobban is nézett volna ki az egész… Sok képet készítettem, teljesen beleszerettem ebbe az irányítópultba!

Vele szemben lévő szekrényeken a feliratok segítenének (ha érteném…) eligazodni, hogy mi is a funkciójuk. Mondjuk a „Visszavezetők mérőmezeje” nyilván nekem nem mond semmit, azonban pl. a „Belső Gubacsi út”-ról legalább sejtem, hogy az ott lévő vezetékekről adott információt. :D

Találok még két régi Budapest térképet is. Szeretem a régi térképeket böngészni, összehasonlítani a jelen állapotával egy-egy helyet.

Az irányítópult végén van egy fülke, amiről nem esett szó. Mármint a tájékoztatás során. De azért én benyitottam. A telefonhoz nem mertem hozzányúlni, mivel a felirat szerint forró… :D De legalább értelmet nyert számomra a „forró drót” kifejezés! Klassz tekerős telefon. Nekem volt szerencsém ilyet élesben használni valamikor régen…

De ha már telefon. Az irányítópultnál egy oszlopra szerelve is van ám egy! Nézzétek csak micsoda gyönyörű régi darab! Mellé tettek néhány korban és témában hozzá illő táblát is. Imádnám ha az irodámban egy ilyet használhatnék! Az a csengő rajta…! Annak aztán van hangja!

Persze a telefon után visszatérek az irányítópulthoz és csak bámulom-bámulom bamba vigyorral. Szerencsére a látogatók távozóban, itt fent nincsen senki, csak oldalt két szaki, akik vigyázzák a gépeket. A merengésből az újabb érkezők zaja zökkent ki, akiknek újra elkezd mesélni a mérnök bácsi. Kicsit lemegyek még közéjük, belehallgatok a tájékozatóba. Főleg, mivel az elejéről lemaradtam. Aztán nehéz szívvel, de indulok tovább. Vár a következő hely, ahova viszont időbe oda kell érnem.

Nagyon örülök, hogy eljutottam ide. Terveim szerint jövőre is erre járok!