Igen, amikor a címet elolvastam én is elgondolkodtam saját elmeállapotom aktuális alakulásán. Pedig ha végig gondolom, még értelme is van. Nagyjából. :)
Valamikor a XIX. században nagy divatja volt Buda egyes részein svájci típusú villák építésének. Már persze aki megengedhette magának. Miről is van szó? Általában kétszintes, favázas, faoromzatos, fatornácos épületekről, melyek mintáit Svájcban látták a lelkes megrendelők. Aztán tudjátok hogy van ez, valaki építtetett ilyet, azonnal kellett másnak is. Utána már csak az volt a menőbb, akinek jobb helyen állt a villája. Nos, ez a villa – bár néhol fogadóként is emlegetik - bizony egy kiugró magaslaton helyezkedik el, bár az útról a fáktól ma már nem igazán látni. Talán jobb is, amilyen állapotba került. Egy Facebook hozzászólás alapján azt tudom nektek mondani, hogy az utolsó lakók 1984-ben költöztek ki. Aztán onnantól úgy tűnik nem volt megállás az állapotromlásban…
Persze magánterület, meg tilos átjárni… Hát inkább vigyáztak volna rá!!!! Jelenleg annyi a törődése a tulajdonosnak az épülettel, hogy a táblára még azt is kiírta, hogy „omlás veszély”. Hurrá! :(
A romok között járva nehéz elképzelnem azt az épületet, amely egykor itt magasodott. A nőt pedig, akiről elnevezték, inkább egy rémisztő kísértetnek tudnám ma már csak magam elé idézni. Pedig biztosan szép volt, ahogy említik, ezenkívül kecses, mosolygós életvidám hölgy lehetett az ihlető, akárcsak a kedvesünk, akivel felkereshetjük ezt az egykori villát.
Izgalmas volt a különféle épen maradt téglák mintáinak felfedezése. Tudom, hogy vannak akik nagyon rá vannak kattanva az ilyesmire és kapásból megmondják hogy hol és mikor égették ki. Én csupán a különféle minták felfedezésének gyermeki örömét érzem át. De azt nagyon! :)
Csak emiatt nem mindenkinek éri meg persze felkeresni a helyet, de ha más érdekes célpont van a környéken, akkor bátran kijelenthetjük, hogy érdemes volt erre járni.
