Valahol az osztrák határtól légvonalban kb. 30 km-re talán volt egy kemping a folyóparton. Na meg yacht kikötő. Talán? Mindjárt kiderül. Osztrák vállalkozók vágtak neki az építkezésnek kerékpáros és vízi turistákat remélve. Ha hihetünk a felkutatott információknak, kikötési engedélyt sem sikerült kapniuk, így valójában nem is üzemelt soha a hely. Pedig az étterem egy parton lévő kiszuperált hajóban lett volna! Azért elég stílusos, nem?!

4 év különbséggel jártam a helyen, úgy gondoltam, bemutatom mi változott az évek során. Tehát sokkal több képet töltöttem fel, egy részét galériában. A korai képek értelemszerűen nem egyforma minőségűek a mostaniakkal. Illetve egyáltalán nem volt szándékomban az évekkel ezelőtti beállításokat megismételni. 

Az első, ami rögtön szembetűnik az az, hogy nem kell keresni lyukat a kerítésen, hanem simán be lehet sétálni a területre. Természetesen tábla figyelmeztet, hogy magánterületre tévedtünk.  Illetve egy kedves felirat fogad, mely szerint bizony kamerát telepítettek ide-oda. No, nem mi lettünk megszólítva elsősorban, hanem valószínűleg azok az egyének, akik némi anyaghiányt okoztak a területen korábban. Persze felmerül a kérdés, hogy ezek az emberek egyáltalán elolvassák-e a kiírást (bár több helyre kikerült), illetve ilyen hosszú szövegek képesek-e elolvasni, értelmezni…

A főépület most:

és korábban:

Üveget már nem találni sehol. Nem mintha olyan lelkesítő látvány lett volna a rengeteg kitört ablak. Valakik alaposan kitakarítottak. Tehát nem kell most üvegcserepeken lépdelnem. Azért ezt nem bánom.

A kerékpártárolónak nem találtam nyomát, úgy tűnik az is könnyen mozdítható volt. Vagy csak nem vettem észre?!

Az összetört mosdók darabjai sem hevertek már a földön.

A főépületen a lépcsőket lehet meg kellene számolnom, kevesebb lett-e (ahogy nézem a fényképeket, kevesebb). De úgysem azon lehet feljutni a tetőtérbe, ahol most már nem találni semmit. Teljesen üres fent is, lent is az épület. Olyannyira, hogy el is felejtettem rendesen dokumentálni. Mert semmi érdekes, romos hangulatot nem árasztott. Hanem olyan igazi semilyensemeset.  (Jó, értem, ez fura szó. Nem is biztos, hogy van ilyen. De értitek mit akartam mondani!)

Viszont a különlegesség, a hajó esett át a legnagyobb változáson. Egyrészt megtisztították a környezetét a nagy gaztól.  Ezt biztosan nem azok tették, akik az értékesnek tűnő dolgokat elhordtál, elbontották. Na de nézzük meg végre ezt a majdnem étteremként funkcionált hajót!

Bedőlt/omlott tetőt eltakarították az utolsó deszkadarabig. Ez lehetett a konyha részleg. A mérete alapján nem valószínű, hogy túlbonyolították volna az étlapot. De ez nem is feltétlenül probléma.

A vendégek részére tervezett helyen pedig szépen felsepertek, no meg onnan is eltettek minden dirib-darabot, nagyjából egységes képet mutat a hely. Mondjuk úgy, hogy letisztult a dizájn…(itt már egybe tettem az új és a régi képeket)

Illetve hogy ez micsoda… :D

Tehát jelenleg egy letisztult, áttekinthető helyet láthatunk. Ez utóbbi szó szerint értendő. :D

Vonatkoztassunk el a romoktól és a szomorú valóságtól. Persze, én yachttal biztosan nem tudtam volna ide érkezni, de mondjuk a kedvesemmel a környéken kirándulva simán betérhettem volna egy késői ebédre vagy vacsira. Nagyon hangulatos lehetett volna egy jó kis kirándulást egy hajóban lévő étteremben zárni. Feltéve, ha jól főznek. Mert azért az ember fia legtöbbször utána néz egy tervezett kirándulásnál, hogy hol ehet nem csak jót, de finomat is.

Tekintettel arra, hogy valakik gondozzák a területet, ha legközelebb erre járok, elképzelhető hogy kellemes meglepetésben lesz részem?!