Biztosan jártatok már ti is adott esetben gyilkosság helyszínén, csak nem tudtatok róla, hogy egykor az adott helyen mi történt. Én nem egészen így voltam jelen esetben. Tudtam, hogy az épület pincéjében történt az eset, de nem emlékeztem pontosan hogy melyik részén… Aztán amikor a bejegyzés miatt újraolvastam az újságcikket, döbbentem rá, hogy pontosabban hol…
Az épületnek amúgy elképesztő története van már alapból is. Az 1800-as években épült az első része főúri megrendelésre, aztán több szakaszban emeletek kerültek rá, bővítették a palotát. Koronás fő is látogatott ide, és nem csupán ez volt a leghíresebb esemény, ami itt történt! Aztán más funkciót kapott az épület, majd a 2. világháború alatt kórházként funkcionált, mint oly sok hasonló palota, kastély akkoriban. A háború után hogy hogy nem, gyárrá alakították át… No comment! Hajdanán, amikor teljes gőzzel üzemelt, több mint kétezren jártak ide dolgozni (de ne feledkezzünk meg az akkor igen csak gyakori jelenségről sem, amit úgy hívnak hogy „belső munkanélküliség”, szóval nem tudjuk pontosan hogy mennyi lehetett az aktív dolgozók száma :D). A rendszerváltás után a már mindenki által ismerős dolgok történtek itt is a privatizálás során…a gyár megszűnt. Míg nem a kétezres évek elejének egyik évében egy cég megvette és szállodát tervezett az épületbe. Mondom tervezett. Mert azóta is elhagyatottan áll…
Na, csak belefogtam némi információhalmazos bemutatásba, de annyira izgalmas története van ennek a méltatlanul magára hagyott épületegyüttesnek, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Az épületnek sem. Olyannyira, hogy vissza is látogattam oda rövid időn belül. :D
No de hagyjuk az épület fenti részét. Irány a pince! Mivel hatalmas régi épületről van szó, alatta értelemszerűen nagy zegzugos pincét találunk. Két lejáratot fedeztem fel. Az első nem más, mint egy csigalépcsős lejutás!
Rögtön szembesülhetünk is vele, hogy az utolsó aktív időszakában itt bizony ifjúsági klub és kondicionáló terem működött.
Minderre mindössze egy roskatag pingpongasztal és egy zenegép emlékeztet a feliraton kívül. De micsoda zenegép! Ilyet én még nem láttam!!!
Valaki vandál avagy nyerészkedő senkiházi sajnos hátul szétbontotta. Feltételezem hogy a benne lévő kislemezekért…
Egy valamit ott hagyott az illető, egy Sandokán kislemez borítót!!!!!
Ha tovább haladunk egyre inkább ránk telepedhet némi nyomasztó érzés. A sötét pincében kissé elveszve hogy merre járunk, mert annyi kanyar, elágazás… na meg erre járt a gyilkos is.
Közben egy műhely nyomait is felfedezhetjük, illetve a „kitudjamivoltitt”-et.
Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy a hely ahol járunk, mintha egykor tekepálya lett volna. No, ha ott vagyunk, akkor a tetthelyen lépkedünk!
A ’80-as évek elején itt találták meg vérbefagyva a gyár egyik fiatal takarítónőjét. Valaki brutálisan agyonverte… A gyilkos kilétére azóta sem derült fény. Azaz ha arra járunk a városban, simán lehet, hogy az egykori gyilkossal is találkozunk tudtunkon kívül… A rendőrkapitány később úgy nyilatkozott, hogy a hatóság látókörébe került az elkövető - azt hiszem ezt így szokták mondani a TV-ben. Szóval sejtették, hogy ki volt a gyilkos, de nem tudták bizonyítani, mert valaki vagy valakik olyan alibit igazoltak neki, amit nem tudtak a rendőrök cáfolni. A lelkiismeretükkel (már ha volt nekik) hogyan számoltak el, azt nem tudom... Több információt nem leltem az ügyről, de nyilván a korabeli újságok részletesen beszámoltak a történtekről. Azt gondolom, hogy nekünk ennyi is bőven elég a borzalmakból.
Visszatérve az egykori tekepályától barangolhatunk még erre-arra, de aztán megtaláljuk a másik lejáratot, amely már a klasszikusabb pincelejáratok sorát gyarapítja. De akkor mi itt nem le, hanem felmegyünk! :D
Maga az épületkomplexum is megérne egy bejegyzést, de én most csupán a pincére koncentráltam. Nagyon megfogott a hely, nem véletlen hogy kétszer is erre jártam.
Ráadás galéria:
