Még korai urbexes időkben kerestük fel ezt a kastélyt, mert akárhogy is nézzük, kötelező ide elzarándokolni. Különleges a látvány és alapvetően kockázatmentes. Úgy éreztem hogy elérkezett az idő, hogy újra meglátogassam,  megnézzem mi változott. Spoiler: szomorú az eredmény.

Kívülről nincs változás ahogy emlékszem. Impozáns neoreneszánsz épület, a tető javítva. Gyönyörű látvány a maga omladozó állapotában. Sokunk kedvence. Korábban az egyik pinceablakon lehetett bejutni. Úgy tűnik hogy ez nem volt elég valakinek és egy másik pinceablakot is szabaddá tett. Miért is?! Mi az, ami egy bejárattal nem megoldható??? Persze logikát ne keressünk ott, ahol nincs. Ottjártamkor egy lelkes kerékpáros család férfiú tagjai örömmel közölték velem, hogy csináltak egy másik ki/bejutási lehetőséget. Személyes találkozásom a modernkori barbárokkal címmel talán még egy rövid interjúra is futotta volna, ha a közlés után nagy örömködéssel nem siettek volna kifelé. Aztán kiderült, hogy az egyik kerékpár defektes lett és annak megjavítása erősen lekötötte az apuka figyelmét. Erre a helyzetre mondták régen, hogy "Isten nem ver bottal..." Mindenesetre a lefeszegetett ablaktáblákat kitámasztottam, de visszaszegelni eszköz híján nem tudtam.

A pince, ahol az írások szerint a konyha és a kiszolgáló személyzet lakott, ugyanolyan különleges hangulatot árasztott a csupasz téglafalaival és a beszűrődő fényekkel, mint amilyenre emlékeztem. Nehezen szabadultam a különleges atmoszférájától, de tudtam, vár a többi csoda fent! 

Na igen, a lépcső középen. Kihagyhatatlan és hát védjegye a kastélynak. Aki ott jár és csak pár fotót készít, ez biztosan közte van. Én sem hagytam ki.  

A földszint ugyan olyan lepusztult állapotban van, mint ahogyan azt évekkel ezelőtt tapasztaltam. A másik lépcsőhöz tartozó állványzat még tartja magát, szerencsére nem bántotta senki. Felérve megcsodált különleges oszlopok, az ajtókeret szintén egyedi ékei a kastélynak. A jobbra lévő nagyobb helységet viszont elérte a népszerű urbex helyek átka. Elkezdték festeni a falat és elkezdődött az építészeti bűnmegelőzésben, kriminológiában "betört ablak elvnek" nevezett jelenség. 

(https://hu.wikipedia.org/wiki/%E2%80%9EBet%C3%B6rt_ablak%E2%80%9D-elv)

A teraszra még mindig ki lehet jutni és így közelebbről megcsodálhatjuk a tornyot, annak különleges és szemet gyönyörködtető építészeti megoldásait.  Feljutni úgy sem tudunk.

 Sajnos a teraszon is megjelent már pár felirat a falon (is)...

A szomszédos erkélyre is kijuthatunk, amely inkább kívülről szép, kilépve maximum a táj látványában gyönyörködhetünk. Azonban ha nem egyedül vagyunk, klassz fotókat lehet lőni az ott lévő kedvesünkről.

Visszafelé haladva is nehezen szakadtam el a pincétől, így újabb képeket készítettem, na meg persze a lépcsőház sem maradt ki. :)

A kastély környezetében találhatnak még egy-két romos épületet a kíváncsi felfedezők. De a kápolnát, az istállót, a kocsiszínt és a cselédház földszintes belső udvar köré csoportosított épületegyüttesét azonban már hiába keressük. Évtizedekkel ezelőtt lebontották.

Nem tudom, ha legközelebb erre járok, mi fogad majd a kastélyban...