Régóta terveztem meglátogatni a helyet. Mégis csak az ország egyik legismertebb szocialista nagyvállalatának megmaradt emléke. Még ha csupán az ebédlője is. De ha figyelembe vesszük, hogy állítólag egyszerre 600 dolgozó tudott itt ebédelni egyszerre, akkor nem csupán egy szimpla menza jut eszünkbe. Ráadásul eleve úgy építették meg hogy ne egy átlagos üzemi étkezde benyomását keltse. Szóval különlegesség, na! Pláne hogy konferencia terem is helyet kapott az épületben.
Belépve szomorú látvány fogad. Rettenetesen leamortizálták az épületet a vandálok. Esztelen pusztítás és rongálás mindenhol.
Próbálok nem elveszni a darabokra szeletelt részletekben és befogadni az épület finom megoldásait és nagy tereit. Például a ruhatárat a lépcsősorokkal, vagy a felette lévő alumínium dísszel. Elképzelem ahogy létráról takarítják a kevésbé lelkes munkaerők. :)
A falon megmaradt feliratokból kiderül hogy A,B és C menü választék is volt hajdanán, viszont ételt szigorúan csak az aznapi ebédjegyre adtak ki. Nem is értem, miért adtak volna ki másnapra szólóra??? De gondolom nem egyszeri próbálkozások lehettek, ha ezt ki kellett írni…
Megyek tovább. Értelmetlen firkák a falakon…
Szerencsére a földön is találok emlékeket a múltból! „Rezsianyag-kivételezési jegy”, „Rezsianyaglap”, „Részvételezés”. Te jó ég, ezek mi célt szolgáltak? Az egyik folyosót egy vállalati családi nap étkezési jegyei borítják. Valaki úgy gondolta hogy jó ötlet széjjel szórni. Innen üzenem neki – bár úgysem olvassa – hogy nem volt az! Érdekes időtöltés a „Készletnyilvántartó lap” böngészgetése és merengés a múlton. Elhelyezni az ott olvasottakat egy történetbe. Beindult a fantázia, na!
A konferenciaterem sajnos – ha jól olvastam – 2018-ban kigyulladt, melynek nyomai egyértelműen láthatók. Persze a rongálást és a firkát ez a rész sem úszta meg.
Az épület mellett egy földszint alatti nagy terület található, amelynek a funkcióját nem tudom sajnos, viszont a beszűrődő fényben jó fotókat lehet készíteni akár a velünk lévő kedvesünkről is. Már ha ő is erre jár velünk.
És végezetül még néhány emlékkép, hogy merre jártam (erre is jártam):
