Azt gondolnánk, hogy a Balatonon már minden telket, régi nyaralót, pincét felvásároltak és modern épületeket húztak fel a helyükre azok, akiknek van rá lehetőségük, vagy minden üres telket beépítettek. Hát nem teljesen...
Az épület feltehetően egykor egy szőlőtőkékkel körülvett birtokon állt. Ma már lakóházak vannak a közvetlen közelében. Dacol az idővel, megvetően nézi a körülötte szaporodó modern épületeket és olykor derűsen, de főleg nosztalgikusan emlékezve a régi dolgos szép időkre, nézi az előtte elterülő balatoni panorámát.
Mielőtt belépnénk, szemléljük meg a kiülős árkádos, igen csak egyedi és díszes épületrészt.
Természetesen nem maradhatnak el az ilyen helyen szokásos borral, annak fogyasztásával kapcsolatos „bölcsességek”. Viszont az a villanyszerelőnek nem nevezhető egyén, aki azt a borzalmat műveltre, remélem azóta is csuklik folyamatosan, amióta a „munkájának” eredményét megláttam.
Az árkádok alól csodás kilátás nyílik a Balatonra. Bár a fák ma már némileg takarják a látványt, egykoron biztosan sokan gyönyörködtek a különleges felhőkben és hasonlítgatták az ég kékjét a Balaton vízének színével miközben vicces adomákat, báli eseményeket elevenítettek fel egyre emelkedettebb hangulatban.
Valami ezen a helyen sem maradt ki. A bokrok között állati csontra (meg persze energiaitalos dobozra...) bukkanok. A koponyát egy magát viccesnek gondoló személy a kaszára tűzte fel. Érdekes látvány…
No, de menjünk is be az épületbe a réges-régi faajtón keresztül. Egy kis kopott tábla sejteti, hogy bizony legalább 100 éve dacol az idővel.
A folyosóról egy hangulatos fából készült pottyantós wc-be, (nem, nem fotózók wc-ket!) és 2 két helységbe mehetünk. Természetesen elő körben előre mentem.
Na de ez a helység nem akármilyen! Különleges panoráma várja az idelátogatókat.
Hátul pedig fellelhetjük a borkészítés számtalan kellékét. Úgy tűnik, hogy viszonylag nem olyan régen még használatban volt a présház.
No, akkor irány a pince! Nézzük meg, hogy hol tárolták a borokat. De kóstolóra ne számítsunk! A présházhoz képest dísztelen és jellegtelen az ajtó. De a szerencsepatkó még ott van! Berendezésnek mindössze egy régi kályha és egy kb. vele egykorú fali csap fogad.
No, akkor fáradjunk beljebb. A fal mellett kétoldalt ott sorakoznak a különböző méretű hordók. No meg itt is egy kályha, a kinti ikertestvére. Ha alaposabban megnézzük a hordókat, még egy díszesebb példányt is megszemlélhetünk.
Igazán különleges helyet sikerült ismét felkeresni, egy újabb bejegyezést írhatok az „Érdemes volt erre járnom” című képzeletbeli füzetembe.
